Nehéz

Nehéz életszakaszon megyek keresztül - ez igaz, de a nehézségét egyedül saját magamnak köszönhetem. Jó, ezen talán lehetne egy kicsit finomítani, de nem biztos, hogy kell. Azt hiszem, minden férfiban, amikor megszületik, ott van a sárkányölő, világmegváltó hős kezdeménye, csak az a baj, hogy a társadalom gondoskodik arról, hogy az a hős király egy kripta mélyére kerüljön, és később soha, egész élete során még csak ne is gondoljon rá az illető, a leghalványabb kép se merüljön fel a tudatában róla. Ezt a kiherélést a társadalom remekül elvégzi, és ha egymilliárd emberből van egy, aki megússza, akkor sokat mondok. Csak az a baj, hogy én pont az egyik vagyok azon nagyon kevesek közül, akiknek ezt meg kell úszniuk, viszont rohadtul semmi kedvem sincs az erőfeszítéshez, amelyet vár tőlem ez a feladat. Őrület! Ebben a vergődésben telt el az egész életem, és ez a vergődés kezd mostanra elég drámai méreteket ölteni. És ebből nyilván egyetlen egy kivezető út van - az, amelyik egyben a harcba, a tűz kellős közepébe bevezető is! A francba! Pont nekem kellett erre kiválasztódni, pont egy ilyen beszari, lehetetlen, nulla alaknak, aki állandóan összepisili magát. Mondhatnék nagy szavakat, hogy mostantól így meg úgy, fogadkozhatnék, hogy hűséges maradok ehhez a küldetéshez, de nem érzem, hogy rendben lenne egy ilyen beszéd, mert van bennem elszántság, ez igaz, de valahol azért félek is tőle rettenetesen...