Eddigi életem eseményei nem véletlenül játszódtak le úgy, ahogy azok megtörténtek velem, mérnöki pontossággal ki volt számítva minden, pont elég öröm és pont elég fájdalom ért már eddig is, minden arra a helytállásra készített fel, amelyhez a bátorságot és az odaszánást most teljes szívvel kérem Tőled. Tudom, hogy jelenlegi állapotomban nem vagyok alkalmas semmiféle nagy tettre, de ugyanennyire tudom azt is, hogy lesznek majd helyzetek, ahogy már eddig is voltak, és azok a helyzetek ki fognak hozni belőlem olyan képességeket, amelyeknek most még a létezéséről sem tudok. Tudom, hogy életem minden perce próba, kiképzés, felkészítés a bennem kezdeményként születésem óta ott lévő hős kibontakozására. Tudom, és nagyon félek ettől, de remélem, hogy a megfutamodástól még annál is jobban.
Igyekszem tudatosan visszavonulni, kilépni a környezetem manipulatív játszmáiból, megtartani a belső fókuszt, tudatosan is készíteni a belső teret Neked. Általad - pont úgy, ahogy például Jézus - bátor, önazonos, széles spektrumon megvalósuló szellemi lénnyé szeretnék válni. Tudom, hogy a kényelem tompít, kábít, ezért soha ne adj belőle többet, mint amennyit még el tudok viselni az álomba zuhanás veszélye nélkül.
A fájdalom megrémít, de ha az életem végén azt kéne éreznem, hogy valami bennem ragadt, hogy valamit nem végeztem el, pedig minden körülmény adott volt hozzá, az mindennél nagyobb fájdalom lenne! Mindegy, hogy hogyan, de menekíts ki ebből a kudarcból, hajlandó vagyok tanulni, hajlandó vagyok figyelni, fejlődni, felnőni, közben pedig szenvedni, fizikai és lelki fájdalmakat, keserves dolgokat is elviselni, ha kell, csak azt kérem, hogy a nevem végül bekerülhessen az élet könyvébe. Ne hagyd, kérlek, hogy kihulljon a lapjai közül, a művet, amelyet elkezdtél, fejezd is be bennem!
Jó, hogy vagyok, jó, hogy van ez az élet, jó, hogy kaptam időt, jó, hogy vigyázol rám, jó, hogy nem mondasz le rólam. Szeress nagyon!
