Sokat gondolkodunk

Túlságosan sokat gondolkodunk, miközben az egyéb szellemi területeket durván hanyagoljuk. Ez a magja annak, hogy a nyugat egy nagyon fejlett létmódot hozott létre, amelyet viszont nem tud fenntartani. Hogy a gondolkodás szerepét túlbecsülte, és azzal egy csomó egyéb nagyon fontos érzéket, érést, személlyé válást, amely előtte nagyon jól ment, blokkolt. És a technika fejlődött, a személyes belső kapcsolatból kiborított lelkével, jellemével nem törődő, belső integritását elvesztő ember pedig pusztult. És a kettő között ma már akkora az olló, hogy senki sem tud mit kezdeni vele. A nyugat hozott létre tiszavirág életű szép dolgokat, de ez a stabilitáshoz feltétlenül szükséges szerves egység nélkül mi? Ha nem tud kilépni ördögi köreiből, nem Mozart, Dante meg Da Vinci neve fog megmaradni belőle, hanem az, hogy az emberiséget kinyírta. És most még nem látom, hogy az afelé tartó tendencia mitől fog megfordulni, főleg akkor nem, ha még most is mindenki csak tudományban és a technikában bízik. Nem covid oltás kell, hanem rádöbbenés arra, hogy már régóta túlfeszítünk minden húrt, már nagyon régóta, és mi is, nem csak az SUV tulajdonosok. Rádöbbenés hogy a mi létkapcsolataink ugyanúgy romokban vannak, mint akárkié, rádöbbenés arra hogy a lencse főzelék nagy részét mi is bekajáltuk pont ugyanúgy mint bárki. Rádöbbenés arra hogy kinyiffanunk ha ezt az egyoldalú fejlődést toljuk tovább, egyszerűen azért, mert emberi mivoltunkban nem vagyunk képesek rá, nem vagyunk kompatibilisek vele. Ezeket a dolgokat kell nagyon gyorsan és sokaknak belátni, és akkor talán még lehet valami. Ha nem, akkor biztos hogy mi az utolsó előtti generácíok egyike leszünk...