A fájdalom kicsi gyermekkorom óta foglalkoztat, már egész kicsi koromban is fantáziáltam arról, hogy milyen lenne, ha komoly fájdalom érne. Persze közben nagyon féltem is tőle, vagyis ez egy borzasztó ellentmondás volt mindig. Azt hiszem a férfiak nagy része nem tisztázza a fájdalomhoz való viszonyát (a nők ebben is sokkal jobbak). Persze a környezet is tehet erről, hiszen folyamatosan sulykolja belénk, hogy a fájdalom rossz, kerülendő, mindig és minden lehetséges módon meg kell szabadulni tőle. És nem szól arról, hogy a léleknek sokszor kifejezetten szüksége van fájdalomra és ha nem kapja meg akkor kiköveteli magának például egy baleset vagy egy betegség formájában. Fájdalmat okozni úgy általában persze nem jó, de sokkal nagyobb kritérium a helyénvalóság. A fájdalom sokszor teljesen helyénvaló, az élet része, és akkor nincsen semmi kivetni való benne és nem is lehet elkerülni. Ez megint egy olyan dolog, amelyet nálunk egyszerűbb, viszont a léttel szervesebb egységben élő népek sokkal jobban tudtak...
