Joker

Az a baj, hogy én bőven meg tudom érteni azokat, akiknél egyszer csak elszakad a film, és belekötnek egy rendőrbe, elkezdenek lövöldözni egy aluljáróban vagy megfojtják a saját anyjukat egy kispárnával. Sőt, nem csak meg tudom érteni őket, de úgy érzem, hogy a viselkedésük még mindig becsületesebb, tisztességesebb, korrektebb, mint azoké, akik felveszik a fapofát, mosolyognak mint a tejbetök, mindenkihez iszonyat kedvesek, közben pedig derék polgárhoz méltó módon beállnak a legkülönfélébb, de azért egyformán csak birkákat nevelő formációk egyikébe aranyborjúnak, mert x ideig jól vagy valahogy meg lehet élni belőle. Még szerencse, hogy az előbbieknél is picivel őrültebb vagyok, meg ambíciózusabb, mert lőszerhez jutni ma már elég könnyű, de igazából arra sincs szükség, hiszen - mint fent említetten - a kispárna ugyan nem fegyvernek látszó, de azért fegyverként is kiválóan hasznosítható tárgy. Szóval nekem nagyobb terveim vannak, mint kinyírni mindenkit aki az utamba akad, miközben tudom, hogy tulajdonképpen már az utóbbi is több a semminél, mert páran ugyan meghalnak tőle, de legalább nem mindenki. Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy mi az a nagyobb terv amely jelentőségében még a tömegmészárlást is meghaladja. Pontos választ erre a kérdésre egyelőre nem tudok adni, viszont azt szeretném, ha az életem a végén ezt azért megtenné. Bőven lenne okom teljesen meghibbanni, de érdekes módon ez még nem következett be és remélem hogy ezután se fog - én még hiszek a csodákban. De nem csak nekem, másoknak is - hiszen még csak kakukk tojásnak se érzem magam. A filmszakadás határán lebegünk, és van aki ezt egy kicsit már érti - talán ő nincs olyan nagy veszélyben mint az, aki még hisz a neki vetített és általa lelkesen bekajált illúziókban. A valamit értőknél ugyanis már megindult egy kis áram, már nincs eldugulva minden, miközben a semmit sem értőkben egyelőre csak halmozódik a feszültség. Valaki pár napja azt írta nekem (illetve nem nekem írta, de én is olvastam) hogy szeretne végre kibújni a csigaházából. Megható, tiszta, gyönyörű vágy és nagyon természetes! Talán nem volt nála ez teljesen tudatos, de mégis egy borzasztóan fontos dolgot írt le - a legfontosabbat lényegében. Bárcsak az egész emberiség egy mehatározóan nagy része eljutna ide záros határidőn belül!