Folyton változó szövet közöttünk?
Mindig más alakban mindig más színben
Feltűnő hullám sóhaj
Nincs egyetlen
Biztos pont se rajta
Amelyet meg lehetne fogni
De ő megfog minket mégis erősen
Hogy összeérjünk és aztán eltávolodjunk
Hisz még azt sem tudjuk megmondani hogy a közelség
Vagy a távolság köt össze minket inkább
Mi ez a
Lassan felépülő erőtér
Melynek pólusai mi magunk leszünk?
Virágos rét illata? Megyek Feléd benne
De hirtelen viharos tengerré változik
Majd vörös óceánná
Megfürdünk a bíbor folyók vizében
Sőt átússzunk a másik partra
Ahonnan minden
Másmilyennek látszik
Te is én is meg az egész világ
Félünk
Hogy elveszítjük
És ezért aztán kicsúszik
A kezünkből tényleg
Ám aztán visszakapjuk mégis
Táncolunk bekötjük egymás szemét
Először én vezetlek Téged aztán Te engem
Fájdalmat okozunk egymásnak amikor nem örömöt
De mindegy is mert annyira egyforma e kétfajta seb e kétfajta gyönyör
Most én vagyok az öröm és Te a fájdalom viszont nem sokára cserélünk
S akkor fordítva lesz egyfolytában váltogatjuk amíg el nem izzunk
Kristályosodunk majd oldódunk újra a fehér fényben
Megteremtjük egymást és ez jó csak ne menj el
Maradj még itt velem!
Vagy nem tudom...
