Még lesz!

Nem arról van szó, hogy én már mindent tudok, hanem arról, hogy érzem, én is több vagyok, mint amennyit ez a beteg kor rám vetít, és az idő, amelyet kaptam, se arra való, hogy a környezetem diktátumai szerint éljem le - elég szomorú, hogy eddig jóformán csak azt csináltam. Sokakat meglepek akkor, amikor ilyesmiket mondok, de azért vannak olyanok, akik egyszer csak elkezdik érteni, hogy nem szín tiszta  őrültség az, amiről beszélek. Elég nagy dráma, hogy ez a nyugati társadalom nem az értelmes emberi lét közege. Ezzel a helyzettel valamit kezdenem kell, és nem csak annyit, hogy alkalmazkodom hozzá.  Egyszerűen arra jöttem rá, hogy amit a társadalom vár tőlem, nem én vagyok. Minden, ami az életemben ért valamit, abból született, hogy igyekeztem egy önálló érett, felnőtt ember lenni, és nem ennek a modern világnak a majma. Nem mondom, hogy sok ilyen értékes pillanatom volt eddig, de remélem, hogy még lesz...