A nyugati civilizáció egyik legnagyobb baja hogy a ráció mindenen túlnőtt. Mindent maga alá gyűrt. Igen talán jó a meditálás de a legjobb az ha az egész életünk úgy ahogy van egy meditációvá válik. Amelyben nem válik el egymástól a spirituális és a profán ahol minden egyszerre szellemi és anyagi ahol az egyensúlyok szépen kialakulnak beállnak a kettő között létrejön az a szerves egység amely valaha megvolt aztán leginkább pont a nyugati embernek köszönhetően elporladt de ha túl akarjuk élni a xxi-dik századot akkor megint fel kell építenünk. Először magunkban mert ha azzal megvagyunk a többi már gyerekjáték akkor a többi már szinte magától lezajlik a belőlünk fakadó kezdeményezéseknek köszönhetően...
Sokszor úgy érezzük, mintha a boldogságnak rajtunk kívüli feltételei lennének, de ez egyáltalán nem így van. A boldogság az hogy a létfeladatodat végzed. És arra ott ahol vagy adottak a körülmények. A boldogság hiányát nem lehet számon kérni senkin. Ez egy gyilkos mondat tudom de sajnos attól még igaz. Persze a boldogság mellett fájdalmak is vannak de azok - ha elfogadjuk őket alázattal - nem kioltják hanem erősítik a boldogságunkat.
Tolsztoj írta egyszer, lehet, hogy már hallottad vagy olvastad, persze: Boldog akarsz lenni? Akkor legyél az!
