Az anyám és a feleségem
Nehéz az út amelyen járok
Csillagok gyúlnak az égen
Nekem is volt kis csillagom
Ő már nem fog kigyúlni többé
Egy sápadt őszi felhő hal meg
Így válik most szürke köddé
Volt három szép gyermekem is
Egyik bátrabb mint a másik
Lenn a padlón amíg fekszem
Az emlék róluk belém mászik
Miért történik meg mindez
Talán egyszer majd megértem
Talán egyszer lesz egy hölgy is
Aki szeretne meghalni értem
Én már akkor meghaltam érte
Amikor még meg sem születtem
Nekem pólyám bölcsőm se volt
Én sűrű fájdalomból lettem
Engem az hogy nem szerettek
Még most is kínoz - fáj nagyon
És ha majd elmegyek innen
Ezt a fájdalmat ráhagyom
Ráhagyom - tudom hogy anélkül
Nem tud ő se megmaradni
Az életért hogy lenni tudjunk
Fájdalmat kell kapni adni
Fájdalmat kell kapni adni
Az életért hogy lenni tudjunk
Hogy ezen a sivár Földön
A legvégén ne hazudjunk
Cserébe a fájdalomért
Tud az élet széppé válni
Aki bátor aki elszánt
Tud a szépre szépen várni
Én nem tudok időm véges
Itt nőttem fel gyűlölöm
Aki szeret azt szeretem
Aki bánt azt megölöm
Tudom hogy nem ezt tanítják
Tudom hogy nem ez a fáma
Aki ennél jobbat is tud
Írja ki a homlokára
