A szomszédban háború van és én ezt sajnos egy pillanatra se tudom elfelejteni. Reggeltől estig ott van a fejemben, a szívemben, mindenemben, és örülök is ennek, mert ez jelzi, hogy még nem haltam meg egészen. Teljesen abszurdnak érzem, hogy ezt sokan úgy reagálják le, mintha nem történne semmi különös, egyszerűen betolják a színfalak mögé és báboznak tovább, mintha a világ olyan kerek lenne, mint amilyen sose volt, csak hittük, mert máshoz nem volt bátorságunk. Ha a nyugat egy távlatos valami lenne, akkor most kiállna azért az ethoszért, amelyet magáénak vall, viszont csak addig kellett neki az ethosz, amíg fialta a pénzt, és mihelyt levált róla az anyagi érdek, levált róla az egész társadalom is, az ethosz pedig köddé vált, ami a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy tulajdonképpen nem is létezett soha. Ha viszont a nyugat nem egy távlatos valami, akkor nagyon gyorsan, már ma el kell kezdeni dolgozni azért, hogy találjunk helyette valami mást, mert az orosz tankok elg gyorsan törnek előre, és lövöldözés közben a gondolkodás is nehezebben fog menni. Nehogy azt higgye valaki, hogy Putyin Kijevnél megáll. Lehet, hogy tart egy kis pihenőt, de a második hullámban mi jövünk, a harmadikban pedig a németek, a franciák, vagyis az EU magja. Nem kétezerhatszázötvennégyben hanem belátható időn belül, nagy valószínűséggel meg fogjuk élni, a gyermekeink biztosan. Vagyis minden perc, amelyet további csipkerózsikázással töltünk, felmérhetetlen veszteség, el sem tudom képzelni, hogy miként vagyunk képesek ilyen felelőtlenségre. Tényleg nem tudom. Hogy akadunk meg a kertkapunál, hogy nem megyünk tovább, honnan vesszük azt, hogy itt mindenkinek csak a saját kis birtokát kell védenie? Hogy nem vesszük észre, hogy ebből a viselkedésből egyszerűen nem lesz semmi, hogy olyan szépen fognak minket meg a szobabútort bedarálni, ahogy Putyin tankjai most Ukrajnát próbálják eltörölni a Föld szinéről, az egész nyugati világ meg nézi málén, mert másra nem képes, mert hite magában tulajdonképpen soha sem volt, most pedig ez meg a belőle fakadó béna kacsa volta már napnál világosabban meg is mutatkozik. Mondjam azt, amit már sokszor, hogy ébresztő van? Vagy adjam fel én is a hitemet, játszak a mütyürjeimmel még egy darabig, rakjak ki még pár puzzle-t, néhányat materiálisan (egy itt van a polcon bontatlanul), néhányat szellemi értelemben, és aztán feküdjek be egy tömegsírba, mert úgy is belelőnének másnap? Nagyon-nagyon gyorsan tessék elfelejteni az összes maszlagot, amelyet belénk toltak a fehér ember, meg a nyugat mindenhatóságáról, mert aki ma ezt nem teszi meg, az tényleg patkény módjára fog elpusztulni. Ezeket mind tessék elfelejteni, magunkba nézni, meglátni, hogy mi van ott és azt csinálni. Most rögtön, azonnal!
