Vállalom, csinálom...

Vállalom, csinálom a dolgom, azt, ami az életem első percétől kezdve létfeladatom, beszélek arról, amit én sokakkal ellentétben bizonyos körülményeknek és bizonyos érzékenységeknek köszönhetően most már egész világosan látok, hogy itt ebben a modern világban milyen szörnyű dolgokba folyunk bele angyali nyugalommal úgy, hogy közben fel se ötlik bennünk a viselkedésünk gyalázatának a foka, hogy a szocializálódásunk folytán milyen lényegében teljesen vállalhatatlan viselkedésekbe keveredünk bele, veszünk részt bennük igen aktívan, szinte megszakítás nélkül. Szeretném elérni, hogy a környezetemben ezt a rettenetes dolgot egyre többen lássák, és keressék a kijáratokat ebből a szörnyű helyzetből, nyilván leginkább a gyermekeim, mert ha ezt a társadalom egy meghatározóan nagy kritikus tömege nem fogja átlátni nagyon rövid időn belül, akkor igen hamar búcsút mondhatunk a földi életnek, akkor nem lesz semmi, ami meg tudna menteni minket. Emiatt ütközöm rettenetes falakba és rettenetes ellenállásokba a környezetem nagyon sok szereplőjénél, például az összes családtagomnál szinte, miközben van pár angyal azért, aki megért és segít és bátorít. Ez a sorsom, hogy mi lesz belőle hosszabb távon, azt elképzelni se tudom, remélem egy darabig még túl tudom élni, illetve legalább addig, amíg szükség van rám itt és ebben a földi küldetésben...