Az első éjszaka után

Nagyon-nagyon fontos kiegyensúlyozódni nem részévé válni annak a propagandának amelyben felnőttünk amely a nyugat kiválóságáról szólt és amelyik agyon fertőzte az agyunkat a szívünket a lelkünket illetve leválni róla amennyire csak lehet. A holtfáradt már sírni is erőtlen csecsemőjüket karjukon tartó édesanyák összeszedettsége hogy ők még a több napja a kilátástalanságba vezető menekülésük közben is nők hölgyek maradnak és mosolyognak és nem lehet legyőzni őket erre tanít. Egyetlen éjszakai műszak elég hogy az ember rádöbbenjen sehol sincs ahhoz az emberi nagysághoz képest amelyet belőlük most az események láncolata kihoz ahhoz a jellembeli magassághoz képest ahova őket most ez a tragádia emeli. Legszívesebben az összeset megölelném de nem lehet mert nem vagyok méltó rá. Arra vagyok méltó hogy kavarjak nekik egy kávét vagy egy teát arra vagyok méltó hogy egy ici-bátorítást adjak nekik hogy kikisérjem őket a bécsi vonathoz és könnyes szemmel intsek nekik búcsút tudva hogy soha többé nem fogom látni őket de reménykedve abban hogy jutnak valahova azért. Ott nem - mert nem volt szabad mert nem segítettem volna vele senkinek - de utána többször rám jött a sírás a bánat az elszórakozott életem feletti mert vak voltam látni hogy hova vezet hogy mi lesz belőle hogy lesz egy éjszaka amikor leiskolázva fogom érezni magam olyan emberek által akikre idáig fel sem figyeltem. Ez egy borzasztóan nehéz érzés de megérdemlem és valami majd lesz belőle. Nem tudom mi de legalább idáig eljutottam és már ez is valami. Vigyázzatok nagyon amikor majd Nektek lesz egy ilyen éjszaka az életetekben mert a Föld fog sarkából kidőlni akkor ahogy az az internaconáléban is meg van írva. Hiszen mindennek ugyanaz a magja csak senki sem meri végigvinni - nincs hozzá bátorsága vagy csak nagyon keveseknek. Remélem nekem most már lesz elég eljutni oda amire a sors szánt engem és készített is fel rá sok apró utalással patika mérlegen kimért miniatűr fájdalmakkal szívemre tett inspirációkkal számra tett szénparázzsal. Remélem leszek elég bátor végigmenni is azon az úton amelynek "az életem" a neve remélem nem fogok megállni a felénél remélem nem leszek képes leblokkolni a kényelemben a könnyűben soha többé...