(See the English version below!) Sajnos a modern világ szín tiszta illúzió, és ha próbáljuk a valósága látszatát kelteni, még inkább azzá válik. Minél elszántabban építjük, annál gyorsabban feslik fel, foszlik szét, válik köddé benne minden. A legelejétől kezdve egy merő lehetetlenség volt az egész, most viszont egy olyan szakaszába jutunk, amikor ezt a tényt már semmi sem lesz képes kitakarni a szemünk elől. Igen, még mindig igyekszünk, még mindig magyarázzuk, hogy ez rossz benne meg az, csak bizonyos részeivel nem lehet mit kezdeni, és ha azokat sikerül izolálni, akkor majd jó lesz, de nagyon hamar el fog jönni az a pillanat, sőt már itt is van, amikor ezt értelmes ember már nem fogja tudni bevenni sehogy. Tudom, Orbán ügynök, meg Putyin bérenc vagyok, és csak azért beszélek így, hogy utóbbiak gazemberségéről eltereljem a figyelmet, ismerem ezt a szójátékot, de ezzel is csak véges ideig lehet takarózni, az a véges idő meg éppen most telik le szintén.
Sokkal tisztességesebb, sokkal becsületesebb kimondani, hogy ez az egész létmód, amelyben élünk, úgy, ahogy van, egy teljesen reménytelen vállalkozás. Abban a formában, ahogy most elképzeljük, egész biztos, hogy meg vannak számlálva a napjai, és tulajdonképpen meg se kell próbálkozni a megmentésével, legfeljebb lassítani kell az összeomlását, hogy nyerjünk egy kis időt, hogy felnőhessenek azok, akik már nem idekötődnek, akik már a következő világrend összefüggései szerint fognak élni, és akik majd el tudják mondani az utánunk jövőknek a mi elhibázott életünk összes tanulságát.
A világ paradigma váltás előtt áll, és az új világban azoknak, akik a régiben összesározták magukat, nem lesz tisztálkodási lehetőség. Bele kell nyugodni, hogy mi leginkább elrettentő példának leszünk jók, a jövő gyermekeit majd arra fogják tanítani, hogy abból, amit mi csináltunk, ők ne vegyenek át semmit, hogy még a legrosszabb pillanataikban se tekintsenek minket követendő példának. Igen, kényelmes, könnyű életünk volt, igazi patkány élet, az ára pedig az, hogy úgy is fognak emlékezni ránk, mint ahogy a patkányokra szokás, egy szemernyivel sem lesz több becsületünk náluk. De ezzel nincs semmi baj, hiszen nem is érdemlünk többet. Ha meg ezt most a végén szépen belátjuk, akkor azzal valamit még jóvá is tudunk tenni a hibánkból. Ha szépen belenyugszunk abba, hogy az álom álom volt minden valóságtartalom nélkül, akkor azzal segíteni tudjuk a visszarendeződést, és csökkenteni az áldozatok számát. Szentek akkor se leszünk, de a patkányság egy magas fokáról még juthatunk annak egy kicsivel alacsonyabb fokára. Nagyot itt mi már nem tudunk hasítani, de egy kicsit azért még lehet javítani rajta. Ha mostantól nem arra a propagandára figyelünk, amely a külvilágból rakódik ránk folyamatosan, hanem magunkra, belső lényünk finom jelzéseire leginkább, akkor egy kicsit azért ki fogunk tudni jutni abból a buborékból, amelyben eddig üdültünk, és valami kevés hasznosat is fogunk tudni hozzátenni a világhoz a sok haszontalanság mellé. Ahogy egyszer már mondtam, sok erőt hozzá mindnyájunknak. Lucának meg a hozzá hasonló apró szenteknek pedig egy kis türelmet, hogy valahogy még viseljenek el minket egy ideig, és utána az életük végéig tényleg következetesen tartsanak ki amellett, amit a mi hibáinkból fognak megtanulni, illetve nagy részben már meg is tanultak. Úgy legyen!
Unfortunately this modern world is a pure illusion and if we want to make it look real it's getting even more imaginary. The more audaciously we build it the more fast it is fading all its tissues are ravelling out, all its links are disappearing loosing their strength, their meaning their apparent reality. It was evidently an impossible mission from the very beginning but now we are arriving at the point where nothing will be able to cover this painful deviation from our stunned eyes. Yes we are still struggling to explain that only certain parts are wrong in it and if we manage to isolate them the rest can go but very soon the moment will come or better to say it is already here when any intelligent people will not be able to digest these excuses. I know that i am Orbán's agent and also Putyin's propaganda war destroyed my awareness long time ago and the goal of my speech is only to divert the public attention from their crimes against humanity - very tricky game of words, very nice option but you cannot hide yourself under it for ever, actually the validity of this idea is just expiring now.
It is much more faire to declare that the whole modern way of living which we has been following is only a flare up with no long terme future at all. In its current shape it is just on the edge of a collapse and probably we should not even try to save it - probably the only reasonable strategy is to delay its annihilation so that those who are already not linked to the current regime who are already conditioning themselves according to a new world order could grow up and could tell to the other new comers all the lessons of our corrupted life.
The world is looking forward to a paradigma change and those who has become muddy in the old will not find a bath room to get washed in the new. We must accept that our life is going to be a negative example to those woh will come after us, the children of the future will be taught not to follow us in any respects, even in their worst moments not to take anything as an example from us. Yes, we had an easy life, a rat's life, and accordingly the next generation will remember us. But this is quite OK, we cannot be proud of anything in our performance so we do not deserve anything more. If we accept this very just evaluation we might make something good from our horrible failure. By admiting that the dream was only dream and nothing more, we might accelerate the redefinition and reduce the number of the victims. We are not going to be saints - that chance has already passed - but from a high level of ratness we might be able to get down to a little bit lower level of it. No way to break through but finally we might be able to smooth out some of the anomsalies in a cetain extent. If from tomorrow we focus not on the blunt modern ideology constantly pouring upon us from outside but we look at our inward reality we listen to our own senses to the inner voice we might be able to leave a little the bubble comfort in which we spent all our life time up to now and we might add some little useful to the tremendous amount of useless, even harmful we have already put. As i have said few times: good luck to this change to all of us. And to the children saints like Luca i wish that they support us somehow for a while and after that they keep faithful to the moral which they will learn - or they have already learnt - form our fall, from the terrible story of how we f...cked up ourselves and one also another. Peace upon all of us!
