Egyszerre válaszolok négyeteknek kivágva egy pár sort abból a levélből amelyet éppen most írtam meg egy szent embernek egy olyannak, hogy a sarú szíját sem vagyok méltó érinteni a kezemmel. "Nekimegyünk Oroszországnak, hogy mekkora agresszor, amikor a mi életünk összes kényelme, nyugalma, békéje mögött nem akkora véráldozatok vannak, mint Ukrajnában most, hanem nagyságrendekkel nagyobbak. Az USA háborúi (amelyek miatt eddig kuss volt a világban, nekünk meg béke és nyugalom) áldozatainak a száma milliókban mérhető. Milliókban! Ezzel kell most valamit kezdeni, hogy az életem egy buborékban telt el, amelynek a létééért milliók haltak meg, meg azzal, hogy ebből a csekély kis tényből eddig sajnos egy szemernyi se jutott el a leárnyékolt tudatomig. Lehet, hogy nagy tudósok vagyunk, de hogy morálisan, jellemben hullák, ahhoz kétség se férhet. Mit kell tenni azért, hogy ezek a dolgok valakiknek lassan azért kivilágosodjanak? Milyen életet kell ahhoz élni? Attól tartok a vértanú halál az abszolút minimum, de bár ott tartanék már, mert addig még százezer iszonyatos testi és lelki fájdalmat kell elviselni nagy valószínűséggel. És annak ellenére, hogy ezzel egy kicsit már megbékéltem elvben, gyakorlatban azért többször elsírom magam." Eddig az idézet. Mit kell tenni azért, hogy ennek a modern világnak, ennek a buboréknak a végtelen gyalázatával számot vessünk? Mert amit fent írtam, az tulajdonképpen csak az igazság fele, mert nem elég, hogy milliók haltak meg eddig, de még az utánunk következők nagy többségének is miattunk lesz pokol az életük. Mert mi, ahelyett, hogy értelmes kérdéseket tettünk volna fel, és kerestünk volna rá a válaszokat, tomboltunk a tömegpszichózisainkban, mentünk nyaralni világgá, habzsi-dőzsis hülyéskedő osztálytalálkozókat rendeztünk ahol körbeviccelődtük egymást, Matát meg három mondat után leállítottuk, hogy erre most nincs idő, de nyilván nem a személyes része az igazán bántó, mert szeretlek Benneteket annyira, hogy ezt még meg tudnám bocsájtani, viszont a hazugságoknak azzal a mérhetetlen árjával, amelyben ez az egész társadalom folyamatosan dagonyázik, most, hogy egy kicsit már kezdek kikerülni belőle, és egy kicsit már látom, hogy más is van, illetve lehetne, sajnos nem tudok mit kezdeni. Vonjátok ki magatokat nyugodtan ebből, jogotok van hozzá, persze, egyébként is az a "normális reakció", ha jól tudom, Jézust se sok tanítványa kísérte el a Golgotára, nem hiszem, hogy engem tömegek fognak majd segíteni ott. Egy-kettő viszont valószínűleg lesz azért, mert már most is van potenciális jelölt, csak egyelőre nem a 4-dik C-ből. A minusz 1-ek nem érdekelnek, ne küldjétek el, ugyanis azt tekintem default-nak, ha viszont valaki plusz 1-et mondana az nyugodtan írjon!
Amúgy teljesen világos hogy ezeket a dolgokat abban a végtelenül manipulált közegben ahol élünk borzasztó nehéz összerakni. Borzasztó nehéz felismerni ennek az egész zizegésnek amelyet produkálunk a buborék voltát és utána még sokkal-sokkal nehezebb legalább egy kicsit kizuhanni belőle. Pont azért lesz most világháború hogy legalább páran akik túl fogják élni értsék és tudjanak tanulni belőle. Viszont mi azért vagyunk 4-dik C, egy elit gimnázium elit osztálya, hogy egy kicsit hamarabb jöjjünk rá erre, mint a többi, ne csak az atombomba hulladékkal teleszórt pusztán kezdjünk el gondolkodni arról, hogy egy-két dolgot talán mégse így kellett volna csinálni...
