Gyűlölöm

Gyűlölöm Európát illetve azt a létmódot amely szerint a jóléti államok felső osztályai különösképpen pedig az engem is magában foglalo értelmiségi rétege él.

Gyűlölöm ezt az egész fasiszta a világ alkotói közti szerves egységet felszámoló ön- és közpusztító rendszert amely áldásos tevékenységünk hatására kiépült.

Gyűlölöm az édesanyámat aki ebbe a rendszerbe kőkeményen belevert, egyetlen mentsége, hogy maga sem tudta, mit csinál, de most már láthatná, és ha ennek az össznépi szerencsétlenségnek csak egy ici-pici részét hajlandó lenne megérteni, biztosan meg tudnék bocsájtani neki.

Gyűlölöm magam hogy a szerencsétlenségnek ezt a mérhetetlen fokát korábban nem vettem észre hogy vidáman eltöltöttem 35 évet én is ebben a beteg buborékban és a gyermekeimet is erre a gazemberségre neveltem gyűlölöm magamat annyira hogy most azért mert így viselkedtem legszívesebben folyamatosan arcon köpném magam.

Gyűlölöm az egész folyamatot ezt az egész hanyatlást amelyet ez a társadalom körülöttem és sajnos velem együtt előidéz és nem akarok most már bűnrészes lenni ebben a rettenetes gyalázatban és ki akarok szakadni belőle és nem tudom hogyan mert ezer szállal kötődöm hozzá még mindig de valahogy akkor is mert muszáj lesz mert benne maradni a pokol maga lenne!

És nagyon-nagyon szeretem azokat akik ebből a rettenetes tragédiából amely velem is meg még iszonyat hogy mennyi emberrel történik akármennyit megértenek és segítenek nekem meg másoknak is hogy ne őrüljek és ne őrüljenek meg egészen...

Most jutottam el oda hogy egy pillanat alatt szét tudnék zuhanni és a pokol legmélyebb alján befejezni az életemet de nem így lesz mégse mert fogok eléggé figyelni magamra. Ezek a dolgok vannak de vagyok én is és nem azért hogy feladjak bármit is amíg van akárcsak minimális képességem a feladataimat elvégezni.

Nem akarom megmenteni a modern társadalmat, sőt abban bízom, hogy nem sokára tényleg összeomlik, mert akkor nem fog elpusztítani mindent, fog maradni anyagi és szellemi tartalék a következő kor számára. Nem én fogom megmondani hogy erre az összeomlásra mikor fog sor kerülni de nem hiszem hogy sokára lesz, és akik akkor majd meghalnak, beleértve engem is, bőven meg fogják érdemelni a sorsukat. Engem a modern társadalom már egyáltalán nem érdekel, mert egész biztosan tudom, hogy nincs jövője. Engem az érdekel, hogy akik majd a nagy kataklizmát túlélik mennyire lesznek készen arra, hogy a mi romjainkon meg a mi hibáinkból okulva valami teljesen mást építsenek fel, mondjuk egy élhető emberi közösséget. Ez itt az egyetlen feladat, hogy felkészítsük őket arra, ami majd lesz, aki érett és felelős szellemi embernek tartja magát nem is gondolhat másra.

--------------------------------------

I hate Europe, i mean the way of living it follows, at least the upper-middle classes of the well being societies especially the intellectuals together with me of course.

I hate this fascist system which is the result of our laborious efforts and it is dangerous to the public to the same extent as to itself.

I hate my mother who relentlessly pressed me into the mould which prepares the zombies for this semi-machine fake organisme, her only excuse that she didn't know what she was doing, but now she should see it though i would be able to reconcile with her if she gave me the smallest sign of comprehension.

I hate myself because i did not observe earlier this immense misery i joyfully spent 35 years in this poisoned bubble too and i taught my children to do the same falsehood as i always did - i hate myself so much that i would rather spit continuously into my own face for this behavior. 

I hate this whole process of decline which the society around and together with me is generating and i don't want to participate in this organized delinquency any more and i want to get out of this terrible shame - i don't know how because i am still linked to it with thousand strands but somehow still because i cannot stay inside because this is the explicit hell itself.

And i love very much those who can catch something, anything from this unbounded drama which is happening to me and to a terrific amount of people and help me and help the others too that we do not fully lose our mind. 

I have just arrived to the edge of the precipice in which i could fall to pieces within one second and finish my life in unfathomable infernal depths but be sure that i will take enough attention to avoid this. These things exists but i exists too and i am not going to give up anything as long as i have the slightest capacity to do my tasks.

I don't want to save this modern society, i even hope that it will collapse soon, since in that case it will not destroy everything, few reserves will stay both in material and spiritual sense for the next era. It's not me who will announce that date, but i don't think that we have much time and those who will die then (including me) will surely deserve their destiny. This modern society i do not regard any more since i know vey well that it has no future. I only consider the survivors of the war - on our ruins and learning from our bad experiences, from our faults how much they will be able to build up something completly different, let's say a livable human community. This is the only focus here, to prepare them for what is coming - a serious, responsable man must not think of anything else.