Igyekszem megtalálni a jó válaszokat erre a látszólag új helyzetre, mely február vége óta előállt. Azért mondom, hogy látszólag új helyzet, mert a háborúhoz vezető feszültségek már előtte is halmozódtak, tehát tulajdonképpen már háború volt előtte is, legfeljebb nem vettük észre. Egyébként a nagy többség még mindig eltekint tőle, éli a maga kis békeidős életét, mintha annak lenne bármi alapja, és lehet, hogy nem is fog mást tenni, amíg nem kapja az atomot a nyakába, na, hát ezért gondolom, hogy nem fogjuk megúszni az atomcsapást.
A jó válaszok megtalálása egyébként elég nagy feladat, de nem azért, mert a helyzet bonyolult, hanem azért, mert mi magunk vagyunk azok. Nyilván ki kell szakadni abból az álomvilágból, amelyben eddig nem csináltunk jóformán semmit, és nyilván neki kell látni az érdemi erőfeszítéseknek, amelyeknek tényleg van hasznuk, húzásuk erejük és távlatuk. Most a legnehezebb azt elérni, hogy ez a küzdelem ne egyszerűen a gondolkodás síkján játszódjék le, hogy minden szervem, az agyam mellett a szívem és a lelkem is részt vegyen benne. Mert a gondolatok síkján válaszokat találni nettó képtelenség, viszont már a keresés is nagyon megerőltető, és nagyon könnyen bele lehet fáradni úgy is, hogy nincs komoly, kézzelfogható, illetve semmilyen eredménye.
Vagyis a háború egy gyökeresen más stratégia kitűzését kívánja, amellyel már eddig is barátkoztam, de most már tényleg nem lesz más út előttem, mint alkalmazni azt teljes egészében és folyamatosan inden nap, minden órában és minden percben. Érzem, hogy minden perc, amelyben elengedem a belső fókuszt, elveszik, halott, és az áldozatok száma csak gyarapodik miatta. Érzem, hogy az a tudatosság a legfontosabb, amellyel folyamatosan alárendelődöm egy nálam elmondhatatlanul többnek, egy akaratnak, amely mindent tud, mindent lát, és összefogja a világ összes eseményét. A tudatosság, amellyel elfogadom őt magam felett, és elfogadom azt a belső történetet is, amely az életem első pillanatában megkezdődött és amely teljesen a halálommal se fog véget érni, hiszen a szálai nélkülem, fizikai jelenlétem nélkül is messzire fognak vezetni. Igen, ilyen történetet szeretnék kihozni az életemből, hiszen tudom, hiszem, érzem, hogy egy ilyen történet van elrejtve benne.
