Mindent elkövetünk, hogy a gyermekeink beilleszkedjenek a körülöttük lévő társadalomba, miközben leginkább azt kéne megtanítani nekik, hogy hogyan ne váljanak a részévé, hogyan szakadjanak ki belőle.
És ezt egész komolyan mondom. Marhára nincs bátorságunk arra, hogy ennek a modern világnak a borzalmát mélységében felfogjuk, és akarjunk eltávolodni tőle, pedig benne, meg még a közelében se lesz boldog senki se. És mivel mi magunk nem merünk nagyot lépni, a gyermekeink sem fognak, és az a szerencsétlenség, amely lassan kétezer éve halmozódik, csak tovább fog nőni, hogy a végén, amikor az egész elborul, még nagyobbat szóljon most már nekünk köszönhetően is. És temesse maga alá azokat is, akiket állítólag a legjobban szeretünk. Egyszerűen nincs szó arra, hogy ez mekkora ganéjság a részünkről...
