2022. december 7.
Egy nagy felhő
Ha Európa összes nagyvárosában annyi fűtés és áram lenne az ukránokért hozott áldozataink miatt mint Kijevben akkor azt mondanám hogy kezdünk közelíteni a minimálisan elvárhatóhoz. Még akkor se lennénk ott mert a drónok meg a rakétát akkor se ránk potyognának a gyermekeinket az éjszaka közepén akkor se nekünk kéne levinni magunkkal a pincébe a légiriadók miatt de akkor legalább lenne valami sorsközösség váĺlaláshoz hasonlatos értelmezhető valódi kiállás szándék ertük ami azok után hogy pillanatnyilag ők tartják a frontot a létező legalapvetőbb kötelességünk lenne ha nem kérnék akkor is. Ehelyett van Ukrajnában háborús nyomor nálunk meg az hogy kicsit többet kell várni a benzin kutaknál viszont éljük az életünket fűtött lakás melegvíz színház mozi koncert shopping karácsony szabadság tüntetés futball világbajnokság sízés a hegyekben és az hogy fel sem ötlik bennünk ennek a helyzetnek meg a viselkedésünknek a tökéletes abszurditása meg az hogy amikor ilyen leveleket írok vagy beszélek ezekről a gondolataimról akkor mindig leszáll egy nagy felhő és mindent eltakar. És csodálkozik mindenki hogy mért akarok elmenni Ukrajnába. Én azon csodálkozom hogy van olyan ukrán aki még mindig az EU-ban látja a hazája jövőjét. Ezek után. Hogy olyan ganéj módon bánunk velük hogy arra kifejezés se létezik hogy nincs mihez hasonlítani akkora genyóság az egész. Hogy észre se vesszük a háborút hogy a bok csarnokban reggelre elfogy a kenyér es néha a műanyag kanál is és ehetik a levest villával a menekültek rólam meg sülhet le a bőr hogy mit adunk mi nekik - semmit! Szóval ha valami akkor ez a dráma. Hogy az egész európai értelmiségnek ez se kép se hang. Ez a totális filmszakadás állapota semmi más - a tudatzavar legmagasabb foka. Igen és az hogy a nyugat hanyatlik csak orosz propaganda én meg a Putyin trollja vagyok hogy ilyen megfigyeléseket teszek - b...szd meg! Nem káromkodok csak slam poetry...