Európa és Ukrajna

Amit Európa most Ukrajnával tesz, az a gazemberség akkora foka, amelyet, azt hiszem, hogy nem nagyon lehet felülmúlni. Hitegetjük őket azzal az álmesével, hogy mellettük állunk, miközben teljesen világos, hogy semmi mást nem csinálunk velük, mint kihasználjuk a bennük rejlő politikai és katonai potenciált abban a globális méretű hatalmi játszmában, amelynek célja a fejlett országok hegemóniájának további kettő másodpercig történő fenntartása. Mert ez bizonyos vagyonos köröknek meg egy őket eltartó, valamennyi Júdás pénzzel kifizetett elég nagy tömegbázisnak is per pillanat érdeke (mondanom sem kell, hogy mindnyájan az egész nyugati társadalom - kivéve a legszegényebbeket akiknek már Júdás pénz se jutott - ennek a tömegbázisnak a tagjai vagyunk). Mesélünk nekik, hogy majd újjáépítjük az országukat, hogy egy sikeres demokratikusan működő ország szövetség részei lesznek és ettől majd végre beköszönt számukra a jólét és a megérdemelt, mert jórészt általuk kivívott szabadság. Amikor mindenki tudja, csak nem meri kimondani senki, mert mindenki féreg hozzá, hogy senki se fog újjáépíteni semmit, ugyanis nem lesz rá erőforrás, a töredéke se annak, amennyi kéne, és nyilván nem lesz sikeres demokratikusan működő országcsoport sem, mert eddig is csak az álmainkban volt, meg abban a globális konjunktúrában, amelyről sohasem mertünk tisztességesen belátni, hogy elég hamar véget fog érni, hiszen egy lufi - egy óriási kipukkanó ballon! Soha nem lesz boldog Ukrajna, az ukrán nép szét fog szóródni a világban és el fog pusztulni ugyanúgy, ahogy ez már számtalan néppel megtörtént, de ezt a nyilvánvaló tényt, ha valaki kimondja, akkor ő a Putyin trollja, akit ennyivel el is lehet intézni. Na hát ez a gyönyörű demokrácia, amely szerintem a fasizmussal sokkal nagyobb hasonlóságot mutat, mint a szabadsággal, amelyért most egyedül az ukránok harcolnak és senki más, mert olyan egyedül vannak hagyva, mint egy levágott ujj az árokban. És közben mi szépen karácsonyozunk, újévezünk, hangversenyezünk, színt játszunk, és hitegetjük egymást azzal, hogy ebből majd lesz valami, játsszuk a tündérmesét, amely nyilván nem létezik, egyébként nyilván nem is létezett soha sem, de kifizetődő volt hinni benne mostanáig. Na ezek után talán érthető, hogy miért szeretnék nagyon gyorsan Ukrajnába menni, mert legalább a lelkemet szeretném kimenekíteni ebből a felfoghatatlan méretű gyalázatból, amelynek per pillanat mindnyájan részesei vagyunk, és amely, ha nem sikerül kijutni innen, az egész életem kerete lesz végérvényesen, és a síromra majd azt fogják írni, hogy nem csinált semmi mást..

Ennek fényében talán érthető hogy mért nem tudom minden egyéb kiegészítés nélkül alkalmazni az oly általánosan bevett pedig úgy inkább kiköpni kéne "Boldog Új Évet Kívánok!" szófordulatot. Mindjárt leülök a számítógép elé és az év utolsó napja alkalmából megírom néhány ukrán ismerősömnek hogy ha eddig még nem ábrándultak ki belőlünk nyugat-közép európai emberekből teljesen akkor most tegyék meg sürgősen mert én úgy nem tudok új évet kezdeni hogy csak pózolok előttük egy olyan szerepben amelyet ők ugyan szeretnének ránk vetíteni de a valósághoz sajnos semmi köze sincs. Ha itt valakinek a 2023-as év nem egy borzalmasan nehéz iszonyúan fájdalmas év lesz akkor lehet hogy úszni fog abban a negédes szirupban amelyben az eddigi 20-30-40-50-60 éve is úszott de hogy annak a boldogsághoz semmi köze se lesz arra mérget mernék venni. Mindenkinek kívánok tehát borzalmasan nehéz iszonyúan fájdalmas évet mert akkor talán lesz egy ici-pici valódi boldogság is benne. És akkor talán nem a kukába fogja végezni vagyis ugyanott, ahova eddig az összes többi éve került.