Nem fogunk nyerni

Ezt a háborút a nyugat nem fogja tudni megnyerni. Morálisan már belebukott és a morális megsemmisülést fogja követni a mindenféle más értelemben vett megsemmisülés is. Hogy pontosan mikor és hogyan, azt nehéz megmondani, de biztos, hogy nagyon sok időnk már nincs. Hogy mit kell csinálni ilyenkor az jó kérdés, amiben biztos vagyok, hogy reménykedni, hogy hátha mégse, a létező legrosszabb taktika. Amíg az embernek nincs jobb ötlete, végezze nyugodtan az eddigi munkáját, de lélekben készüljön fel arra, hogy hamarosan egész más feladatai is lesznek. Ne kötődjön ennek a világnak a szemléleteihez, ne vackolja be magát ide, ne keressen identitást, ego struktúrát magának abban a dobozban, amelyet itt elétesznek. Legyen egyre függetlenebb, egyre szabadabb, egyre inkább nem európai, hanem ember ember, aki nem egy civilizáció kényelem kínálatából, hanem önmaga belső erőforrásaiból építi fel magát. Váljon egyre inkább autonóm, kultúra független, civilizáció független, egyetemes emberi lénnyé. Tudom, hogy ez milyen nehéz, de azt is tudom, hogy nincs más út senki előtt, és a háborút csak az, meg annak a gyermekei fogják túlélni, aki az előtte lévő kihívásokhoz így áll hozzá. Lehet, hogy mást szeretnétek hallani tőlem, mert ez aggodalommal tölt el Benneteket, de nem tudok hazudni Nektek, mint ahogy nem tudok hazudni senkinek se. Nem ez a létező legkönnyebb életút, de éppen elég szép és nagyon fontos azért. Azon kívül meg akármilyen, nekünk 60 év henyélés után más választásunk már nincs. Vagyis ha tetszik ha nem ezt kell csinálni...