Egész világosan látom hogy teljesen elszúrtam az életemet. Taizéből hazajövet 27 évesen nekem nem lett volna szabad betagozódnom ennek a modern világnak a rendszerébe - minden erőmmel azon kellett volna lennem hogy üzenjem mindenkinek akit csak látok hogy vigyázzon mert ebből egy nagy háború és egy nagy megsemmisülés lesz - semmi más. Nem tudom hogy ezt miként kellett volna csinálnom de azt igen hogy ha becsületes vagyok magamhoz és tényleg arra figyelek ami mélyen bennem van és nem arra a külső héjra amit a társadalom épített rám akkor előbb-utóbb ha nehezen is de megtaláltam volna a módját. Emlékszem volt egy szörnyű este Kisvárdán két héttel az esküvőm előtt teljesen kiborultam egy órát bőgtem megállás nélkül. Na azt a jelzést kellett volna komolyan vennem mert azt a lelkem adta le, hogy olyasmit készülök tenni, amivel kinyírom őt. Én meg nem vettem komolyan hanem mosolyogva feleségül vettem Évát és a házasságunkból született 3 gyerek akik közül most 2,75-nak semmi fogalma sincs önmagáról, arról, hogy mi lakik benne, a modern világ bábjai. És emiatt persze ugyanúgy el fog menni az életük a semmivel, ahogy az enyém is elment. Hát ha valami akkor ez a tragédia, és ezt igyekszem most megállítani, de egyelőre nem nagyon sikerül. Domcsit talán meg tudom menteni, már az is nagy eredmény lenne...
Igen a modern világ bábjai vagyunk - tisztelet a fehér hollónál 1000x ritkább kivételeknek - és teljesen függetlenül attól, hogy ezen a gyönyörű buborékon belül ki mikor hogyan tesz úgy, mintha lázadna ellene, mert csak megjátssza. Mert igazi lázadáshoz bátorságra lenne szükség, meg valódi önbizalomra, hitre abban, hogy a lélek vágya nem ez, de attól még megérthető, és teljesíthető. Ebből a buborékból kikerülni nagyon nehéz, de akinek nem sikerül, az hiába élt. Tényleg szörnyű hogy az egy szem életünk mire megy el, hogy a valóságból nem fogunk fel semmit, csináljuk azt, amit mondanak nekünk, és továbbmondjuk a gyermekeinknek is, hogy legyenek ők is az összeomlásba tartó folyamat részei. És közben csodálkozunk, hogy háború van. Persze, hogy háború van, ha ennyire belefolyunk egy olyan dologba, amelyhez nekünk, az igazi, a valódi belső lényünknek jóformán semmi köze sincs.
