Most olvasom, hogy a vikingek azért nem építettek templomokat, mert nem akarták bezárni az isteneiket egy korlátozott térbe. Az erdőt tekintették szent helynek, minden szakrális cselekményükre a szabad ég alatt került sor. De nem csak a vikingek, a nomád népekre általában is jellemző volt ez a világértés, amelyet a civilizálódás folyamatában szépen, lassan minden fejlett nép elveszített. És nem csak ezt az értést veszítették el, de minden más nagyon fontos érzékenységet is, amellyel meg tudták volna őrizni a természettel való társas viszonyukat, ahelyett váltak a természet kirablóivá, ami szükségszerűen csak egy összeomlásba torkolhat, ez az összeomlás fog bekövetkezni pillanatokon belül.
(Azt meg már korábban is tudtam, hogy a vikingeknek volt ugyan ABC-jük, de írásra nem használták, egyszerűen azért nem, mert nem volt rá szükségük, minden tapasztalat beépült az életmódjukba, és adódott tovább nemzedékről nemzedékre természetes módon, a tanulságok adathordozón való rögzítését nem igényelte semmi. Ennek fényében eléggé azt érzem, hogy az írásbeliség nem egy lépés a fejlődés folyamatában, sokkal inkább egy a fejlődés útjáról történő letérés miatt fellépő vészreakció. Egy törésre utal az, hogy az írásbeliség igénye felmerül, amint a vikingek esetében is, akkor kezdtek el írni, amikor a keresztény Európa hódítása miatt félővé vált, hogy a sok évszázados tanulságok el fognak tűnni.)
Teljesen biztos vagyok abban, hogy Krisztus üzenete, amelyet az evangélium gyönyörűen bemutat, teljesen kifacsarodott az európai szubkultúrában, amelyhez az egyház egy kiszolgáló szerepét töltött be Nagy Konstantin óta. Az egyház szállította az ideológiát a terjeszkedéshez, a rabláshoz, a Föld leigázásához, mentek a misszionáriusok téríteni az összes kontinensre, ahelyett, hogy ők tanulták volna meg a másik kontinenseken élőktől a létharmonikus élet módját. Ebben a rettenetes történetben az evangélium igazi üzenete teljesen elveszett, maradt ez a Te bűnös ember vagy és az életed végig hálálkodj, hogy Jézus megmentett, és mást ne is csinálj, és teljesen kiveszett belőle a sokkal fontosabb, az előremutató összetevő, hogy a világban egy alfától omegáig tartó fejlődés zajlik, az ember szeretetképessége bontakozik ki, és ennek a kozmikus fejlődésnek Te a részévé válhatsz, sőt tulajdonképpen nem is történhet Veled más, a kérdés legfeljebb az, hogy példa vagy elrettentő példa lesz Belőled, de a kettő közül az egyik biztosan.
Sajnos a történelmi egyházak ezt a rettenetes örökséget még mindig magukon hordják, és hirdetik, sőt a kisegyházak nagy része se jutott ennél sokkal tovább. Ami egy szörnyű nagy baj. Szörnyű, hogy az evangéliumnak az a vitalitása, amellyel gyönyörűen be tudna illeszkedni a többi szellemi hagyomány sorába, és amely adott is benne, hiszen a prófétája jó munkát végzett, egy agresszív, patkány hatalmi törekvés markába jutva mennyire elfelejtődött, ki lett hazudva pont azok által, akiknek feladatuk lett volna beszélni róla.
