Dolgozni azért kell... / Our task is...

(English below) A helyzet az, hogy a demokráciának befellegzett (más kérdés hogy létezett-e valaha is), sőt ennek az egész újkori zizegésnek, sőt az egész nyugati civilizációnak, sőt mindenkinek, aki egy kis kényelemért meg jó érzésért eladta a lelkét neki. Dolgozni nem azért kell, hogy ezt a rendszert megmentsük, mert az lehetetlen, ugyanis alapjaiban rossz, teljesen korrupt a legelejétől kezdve, töménytelen mennyiségű hazugság és vér tapad hozzá, nem érdemli meg, hogy fennmaradhasson, és aki rajta csüng, úgy nevezett haszonélvezője (például az egész európai értelmiség természetesen engem is beleértve), az szégyelje magát mélységesen. Késleltetni az összeomlását (egy kicsit) lehet - elkerülni nem! Dolgozni azért kell, hogy amikor majd megsemmisül, ne pusztuljon el vele együtt minden, valahol rejtve maradjon egy olyan mag, és egy olyan talaj, amelybe hullva az a mag kihajthat, és egy nagyobb tudatossággal vállalt, magasabb minőségű élet tudjon szárba szökkenni rajta. Ez az egyetlen igazi cél - a többi mellékes, másodlagos, ideig óráig valamennyire érdekes, de biztos hogy nem nagyon sokáig, és biztos nem vonhatnak el túl sok figyelmet az említett legfontosabbról, amely viszont nagyon más mint az eddigiek, mert annak nem a fogalmi gondolkodásról, hanem a szerves egységről, a szellemi lét teljes spektrumáról és az ember-világ személyes létkapcsolatnak a helyreállításáról kell szólnia. Arról a létkapcsolatról, melyen pont a minket is felnevelő és ezért minket is csontig megmérgező nyugati civilizáció gázolt át százezerrel, és amelynek valahogy újra létre kell jönnie, amikor majd - nem sokára - az utóbbi véget ér. Ez nem az agyunk kifacsarása technikai vagy annál nem sokkal magasztosabb előnyökért, nem az a legsiláyabb szellemi munka amelyikre ki lettünk hegyezve, mert 500 éve mást se hallunk, mint azt, hogy ráció, hanem egy személyes találkozás, olyan, mint mikor a szomszéd néni megszólít az utcán, vagy amikor eljön hozzám az orvos, hogy meggyógyítson, vagy amikor megérint egy hölgy az ágyban és áramütést kapok tőle. Ez az, hogy valakinek, leginkább önmagam belső lényének a tekintetében, a jelenlétében vagyok, együtt vele állandóan és folyamatosan a rá való figyelem állapotában, mert örülök neki, és közben egyre jobb, egyre bátrabb, egyre jellemesebb, egyre valódibb ember leszek tőle kívül is. Nem az agyunk motorikus képességein, hanem ezen a figyelmen, ezen a belső fókuszon, ezen a tudatosságon fog eldőlni az emberiség sorsa. Ezen fog eldőlni, hogy a kataklizmáknak lesz-e túlélőjük, és hogy a túlélőknek lesz-e esélyük főnix madárként hamvaikból feltámadniuk, illetve legalább elegendően soknak közülük ahhoz, hogy szülessen belőlük egy új emberiség, mindez most dől el, és nem a kutatás fejlesztési programjainkon, hanem azon, hogy mi most hogyan, mennyire éljük át az említett személyességet, találkozást, kapcsolatot, és azon, hogy milyen és mekkora szellemi energiákat szabadulnak fel így. Egy kis alamizsnáért pusztán kiszolgáljuk a modern világ aktuális őrültségeit, vagy komolyan és bátran odaszánjuk az életünket igazi önvalónk kibontakozására, hogy olyanná váljunk kívül is, amilyenek belül mindig is voltunk, csak betemettek minket a társadalmunk tömegpszichózisai, tudva, hogy az egyedit, de ugyanakkor az egészbe végtelenül természetes módon illeszkedőt hozza ki belőlünk ez a figyelem gyakorlás. Hogy az egész bontakozzék ki általunk, és a magasabb minőségű, tudatosabb élet, szerves egység majd létrejöhessen. Vagy legalább a lehetőségét teremtsük meg azzal, hogy törekvéseink elsősorban nem az itt és most percértékei felé, hanem az egyetemes emberi létfejlődés határtalan távlatainak irányába mutatnak. A jövő most kezdődik, bennünk kezdődik, illetve ha nem, akkor nem is lesz. Az út oda rettenetes kataklizmákon keresztül vezet majd, amelyekben többségünk meg fog égni, a gyermekeink meg pláne, az unokáink pedig szinte biztos, de az erőfeszítésünk eredményeképpen - ha megtesszük azokat - mégis belőlünk meg belőlük indulhat, nőhet ki, jöhet létre egy új, egy jobb világ, a változás, az újjászületés első sejtjei mégis csak mi lehetünk meg ők lehetnek. Viszont ezt el kell mondani mindenkinek, mert ha nem mondjuk el, senki se fogja megérteni, és akkor hiába volt minden. Mindenkit kérek hogy eszerint rendezze az életét. Előre is köszönöm!

The point is that democracy is over (another question if it has ever existed) even the whole western civilization is going to decline. Our task is not to save it because it is hopeless since it is basically corrupted and from the very beginning. We might be able to delay the count down (a little) but surely we cannot stop its collapse. Our task is to achieve that something a seed survive the horrific devastation to come and from that seed a more conscious a higher level life be born. This is the top priority all the other things are sevondary which we have to carry out for a short time beside the main one but keeping the focus on the latter all the time. I ask everybody to organize his life accordigly. Muchas gracias! In advance!