Mikor fogtok eljönni? Mikor tudunk beszélgetni ezekről a mindennél fontosabb dolgokról? Hogyan tudunk kilépni abból a színjátékból amelyet ez a képmutató álszent farizeus világ csináltat velünk? Amelyik megtanítja nekünk hogy egy kis okoskodás meg egy kis jókodás és azzal minden meg van oldva egy olyan Európában amely gazemberséget gazemberségre halmozott mióta létezik sőt a létét is a gazemberségének köszönheti de pssszt mert ez hétpecsétes titok annak ellenére hogy mindenki tudja! Hogyan fogjuk összeszedni a gyermekeinket és elmagyarázni nekik hogy bármit csak ezt ne? Bármit csak azt ne amire mi tanítottuk őket és most teljesen meg vannak akadva benne mert csak látszólag tudnak szembefordulni vele mert a látszat alatt nagyon is köti őket a szülői példa és ha ezt nem tesszük rendbe bennük akkor az egész életük rá fog menni? Mért tűrjük azokat a kapcsolatokat amelyekben egyetlen igaz szó sem hangozhat el? Azért mert akkor valamennyi kapcsolatunkat fel kéne számolni és az meg mégis csak kínos lenne? Mért vagyuk beszari puha pXcsök amikor lehetnénk értelmezhető szellemi minőséget képviselő valódi férfiak valódi hősök is? Hol van itt a hit? Mi köze ennek a hithez? Segget töröltetni is máshoz megyünk még azt sem tudjuk magunk megoldani! Mikor lesz már ezekre a felvetésekre más válasz is mint síri csend és hullaszag? Mikor lesz bátorságunk kimondani hogy momentán egy temetőben partizunk mert az a legbiztonságosabb hely erre a célra ugyanis itt a sok halott között biztos nem keveredünk konfliktusba senkivel? Mikor fogja tiszta becsületes szó elhagyni a szánkat? Mikor mitől leszünk képesek üzenni a külvilágnak és nem csak azt hallgatózni hogy a külvilág mit üzen nekünk? Mikor mozdulunk ki ennek a gödörnek a legmélyebb pontjáról ennek a pokolnak a legmélyebb bugyrából? Mikor undorodunk meg magunktól meg attól amit csinálunk annyira hogy ne akarjuk folytatni már? Majd ha beleverik a pofánkat a szarlébe mint a kutyák orrát hogy szobatiszták legyenek? Velünk is úgy kell bánni? Vagy még úgyabbul? Mikor lesz ebből valamilyen bármilyen kibontakozás?
Hogyan lehet kitörni a modern társadalom önpusztítást generáló csoportdinamikáiból? Hogyan lehet leválni a tömegpszichózisokról amelyek az újkor meg a legújabb kor barom ideológiáit a kommunizmust a fasizmust és a liberalizmust szülték? Hogyan lehet függetlenedni tőlük nem engedni hogy telebeszéljék a fejünket nem engedni hogy engedelmes alfácskákat meg bétácskákat meg gammácskákat hozzanak létre belőlünk? Mitől leszünk bátor értelmezhető szellemi minőségű maguk után időtállót maradandót hagyó lények - emberek? Attól biztos nem hogy ezeket a kérdéseket fel se tesszük. Attól biztos nem hogy elvonulunk kertet meg házat díszíteni mindenféle csecsebecsével teleaggatni őket. Attól biztos nem hogy semmit se látunk be a mulasztásainkból és falazunk egymásnak hogy én sem mondom meg a Te gyalázatodat ha Te is elhallgatod az enyémet. Attól biztos nem hogy a gyermekeinket beleszédítjük ugyanabba a káprázatba amelyikbe minket is szédítettek csak mi össze-visszautazgattunk meg királyul elvoltunk ők viszont nyilván csak szenvedni meg elpusztulni fognak tudni benne mert a pénzeső addigra mire ők felnőnek el fog állni illetve vérfürdőbe fog átmenni. Attól biztos nem hogy ezt elhallgatjuk előlük és hagyjuk őket magukra hadd vergődjenek majd azzal a szerencsétlenséggel amely a mi mulasztásunk folytán állt elő a Földön. Mert mi nem vettük észre hogy mit csinálunk és még most se merjük látni. Attól nem jön ránk nagy dicsőség meg megérdemelt nyugodt öregkor. Attól csak a szégyen jön ránk meg az hogy a gyermekeink joggal fognak minket patkányoknak tartani amikor majd kicsit kitisztul a fejük. Mert az ami történni fog velük ki fogja tisztítani a fejüket - ne félj!
A hölgyeink szépen átvették az irányítást mi meg egy kis mosolyért beálltunk melléjük pótmamának és abból ami a mi saját dolgunk lett volna SEMMIT se valósítottunk meg. Jó van rá mentség ilyen a társadalom minden férfi ezt csinálja benne mert minden férfi kényelem szerető minden nő meg zsarnok. De ezt egy idő után észre lehet venni és akkor már nem kell úgy csinálni mintha barbie babák lennénk hanem neki lehet állni kijavítani amit eddig elrontottunk. Nagy bátorsággal és nagy odaszánással. Addig amíg még élünk meg amíg van bennünk még legalább szikrája az értelemnek. Mert ha nem holnapután mi is olyan demens papókák leszünk mint az öreg otthonok minden férfi lakója akinek az életében a legnagyobb hőstett az volt hogy a vasárnapi ebéd után elmosta az összes szennyes edényt boldogan...
