Nem időszerű

Van hat millárd ember akiknek még van valamennyi kapcsolata a világ realitásaival sajnos jó részük írni olvasni se tud miközben van másfél milliárd művelt ember akik viszont teljesen belealudtak abba a fenntarthatatlan jólétbe amely már a szüleiket is körülvette. Viszont nincs ivóvíz nincs energia nincs élettér illetve azok akiknek mégis van és lesz is iszonyúan vissza fognak élni vele. Hogy ebből a képletből már középtávon is mi jöhet csak ki az nem kérdés és csak az nem veszi észre aki nem akarja. Vagyis 100 ezerből 99 9999. Egy ilyen mélyaltatásból felébredni nem egyszerű. Csipkerózsika hercegének a vadrózsákkal kellett megküzdenie. Mi hogy tudunk itt ébresztőt csinálni?

Egyáltalán nem biztos, hogy ilyen körülmények közé mindenképpen gyermekeket kell szülni. Illetve ha már megszültük őket, akkor az lenne a minimum, hogy nem hülyítjük őket mindenféle alaptalan fantáziálással a jövőjükkel kapcsolatban. Én személy szerint nem tudok a gyermekeim szemébe hazudni pedig nagyon szeretnék ha ezt tenném mégis. Lehet hogy soha többé nem fogom látni őket emiatt. Most ott tartunk hogy persona non grata vagyok mindenütt ahol nem tapsolok elég lelkesen a ön- és közbecsapás legkülönbözőbb előadásainak - náluk is!

Masszív hárítás amelyet tőlünk tanultak el mi meg az előző 15-20-30 generációtól akik a szellemi rend kihívásai elől menekültek az ésszel kiküzdhető 3 percig tartó álmegoldásokba. Engem egy kicsit frusztrál hogy ilyenfokú gazemberség részévé váltam...

Belenőttünk egy alapjaiban működésképtelen és távlattalan civilizációba és ezt a körülményt nem elég gyorsan ismertük fel és ezzel most nagyon nehéz szembe nézni, rettenetesen nehéz, majdnem lehetetlen. Viszont ha nem nézünk szembe vele akkor attól minden csak még rosszabb lesz és mi is azok közé a gazemberek közé fogunk számítódni akik miatt a pusztulás bekövetkezik majd. Túlmutatni ezen a szerencsétlenségen csak akkor tudunk, ha nem válunk a részévé, ha a lényünk nem ide, nem ehhez a modernizmus által létrehozott tiszavirágéletű kényelemkínálathoz kötődik hanem azon túli szellemi realitásokhoz. És a gyermekeinknek is ezt tanítjuk meg. Ez az alap, ha akarunk bármi maradandót elérni az életünkkel, akkor ezt a leválást, ezt az elkülönülést végtelenül komolyan kell venni. Ez az exodus, amelyről egy jó hete is írtam, amelynek kiváló előképe a zsidók Egyiptomból való kivonulása, illetve a belevonulásuk a sivatagba.

Kivonulni innen, elmenni nem belefolyni olyan dolgokba, amelyek a mostani világhelyzetben nem időszerűek, nem idevalóak. Nem időszerű önfeledten szórakozni, utazni, kirándulni, nyaralni, mintha minden legjobb rendben zajlana, nem időszerű úgy szervezni az életünket, hogy a tevékenységeink mozgalmassága az említett létbeli igényt elfedje, kitakarja, nem időszerű tudomást se venni róla, és csinálni mindent úgy, mintha ez a modern világ fennmaradhatna sokáig. Borzasztó, hogy az alapkérdésekről nem lehet beszélni se a klubban, se a templomban, se a kocsmában, borzasztó, hogy mindenütt úgy kell csinálni, mintha akármeddig élhetnénk így!