Becsületes ember nem jár templomba. Borzasztó nehéz ezt leírni, mert nagyon sokáig én is vallásos voltam, sőt a vallás központi kérdés volt nálam, és hittem, hogy ezzel az életem nagy része tulajdonképpen meg is van oldva. Most már látom, hogy a vallásos sztereotípiákhoz kapcsolódó gondolkodás mennyire ferde, mennyire torz, és mennyire elfed borzasztóan fontos szempontokat, és mennyire semmi köze sincs az evangéliumhoz, vagyis mai eszemmel biztos, hogy nem nevelném a gyermekeimet arra, hogy vallásosak legyenek. Inkább arra, hogy legyenek tisztában magukkal, az életükkel, a sorsukkal, a saját személyes valóságukkal, legyen élő kapcsolatuk a saját lelkükkel, éljenek folyamatosan belső fókusz állapotában, amely kiegyensúlyozza bennük e modern világ összes rettenetes hatását, és megengedi nekünk, hogy szembemenjünk velük amennyire ez szükséges. Az igaz, hogy ettől durva nehéz életük lesz, mert ettől folyamatosan ütközni fognak a kívülről rájuk záporozó rettenetes primitívség minden csapásával, viszont ez még mindig jobb, mint beállni a nyájakba és a bégetni a többi birkával együtt.
