Tessék már komolyan venni!

A modernizmus az emberiség szellemi fejlődésének eddigi legnagyobb, legszörnyűbb, legfélelmetesebb félremenése, és nem az első meg a második világháború borzalmai, mint a következményei miatt, hanem azért, mert kitermelte azt az embert, akinek látszólag mindene megvan, de mégsem tud kezdeni magával semmit. Nem kicsit, elképzelhetetlennek tűnő szélsőségek mértékéig váltunk ilyenné. Egy vegytisztán here, parazita, féreg társadalom oszlopos tagjaiként éltük le az egész életünket, és most azon vitatkozunk, hogy lesz-e háború vagy sem. Miközben évtizedek óta van, és magasan az eddigi legszörnyűbb, hiszen nem is veszünk tudomást róla - ilyen korábban nem volt. Komolyan mondom, kezdek megkönnyebbülni, hogy végre legalább lövöldözünk is egy kicsit, hátha lassan megkezdődik az összeomlásunk (és többek között nem szennyezzük össze felismerhetetlenségig a légkört, bocsi meteorológus voltam, szívügyem a levegő), már bőven ideje lenne, csak az a kérdés, hogy az utánunk jövők készek-e már megszületni helyettünk. Valószínűleg eddig nem voltak, azért kellett ennyit várni, de talán mostanra megfogant valami vagy éppen most fogan meg bennük a vágy, legalább egyikükben, másikukban, hogy ők ne olyanok legyenek, mint mi voltunk, lesz alternatívánk, és akkor mi végre mehetünk a süllyesztőbe. Hátha olyan világégés lesz a halálunk, amelyből főnix madárként felszállhat egy más minőségű emberség, emberiség reménye általuk. ÁLTALUK! Mert általunk nem tudott. Ha valamiben, akkor ebben, bennük még bízom, és ha valamiért, akkor ezért fogok élni addig a kis ideig, amennyi még az enyém, és úgy, ahogy legjobb tudásom szerint képes leszek rá. Ezen kívül mostantól semmi más nem érdekel! SEMMI! Minden másba magasról és nagy ívben bele fogok szarni.