Fehér vasárnap előtt kettővel - másként mondva ortodox nagypénteken

Mondhatod hogy 7,5 milliárdhoz képest 200 millió putyinista nem tétel, de sajnos ez nem igaz, mert mellettük ott van a világ lakosságának a nagyobbik fele, akik csak azért vannak csendben, mert kuss van nekik, illetve nincs fegyverük, meg szervezettségük megtámadni minket, és ezt a kis körülményt mi perc előnyök megszerzésére kiválóan és folyamatosan kihasználjuk, és mint a modern fejlett világ egyik oszlopos tagja természetesen személy szerint én magam is. Viszont ha ezt csak két centivel messzebbről néznénk, mint szoktuk, akkor kiválóan látszana, hogy egyrészt a világ legnaivabb gondolata azt hinni hogy hosszabb távon bármi lehet belőle, másrészt iszonytató patkányság is ez az egész, és pont az utóbbi miatt nem merjük meglépni azt a két centit. Én most ugyanis pont ott tartok, hogy patkányság voltához képest azért elég vidáman dalolva leéltem az életem első 60 évét benne, és egyaltalán nem tudom megmondani, hogy ezek után mért nem kéne szétbombázni engem atommal akár. Mondhatod, hogy ez nem az a létsík, amelyikről a bulvár beszél, mert tényleg nem az, de hogy ez a logika létezik, azt értelmes érvekkel képtelenség cáfolni, mint ahogy azt sem hogy ezen a létsíkon Putyin egyáltalán nem csak egy gazember, hanem azon kívül még a 100x megérdemelt végzetünk beteljesítője is. Nahát ide kéne Európának eljutnia, de ha ez egyből sok neki, akkor legalább oda hogy, ezt a háborút, mint jelzést, meg benne az oroszokat komolyan vegye, és ne akarja őket a levesbe küldeni, hogy ne a történelem során eddig még mindig befuccsolt nulla megoldás gyakorlásában és kizárólagossá tételében merüljön ki a szellemi erőfeszítése, ugyanis fegyverrel békét eddig még senkinek sem sikerült kivívnia. Mondhatod hogy én vagyok naiv, mert idáig úgy se fog eljutni soha, viszont akkor emiatt fog kihalni az emberiség, vagyis tőle fog, vagyis tőlem is, és az egyetemes szellemi lét terében ezt a gyalázatot soha senki nem fogja lemosni róla, mint ahogy rólam se, ha szó nélkül hagyom és továbbra is csak nyugágyazom. És ezt ne kezdjük el maszatolni azzal, hogy ilyen az ember, mert nem ilyen, legalábbis néhány közülünk nem ilyen volt, és én rájuk szeretnék hasonlítani, mert az ő kiállásukat érzem hitelesnek és vállalhatónak. És akkor is ha belehaltak, mert az összes odajutott a végére, ez igaz, viszont a többi se menekült meg, akkor meg inkább úgy haljak, meg mint egy ember, és ne úgy mint egy féreg. Ezért írtam le Neked az előbbi levelemben, hogy én ezt a háborút nem akarom túlélni, mert tényleg így érzem, főleg ha a túlélés azt jelenti, hogy majd tartunk egy győzelmi ünnepet Putyin meg a rezsimjének a sírja felett, na abban biztos nem fogok részt venni, mert annál akármilyen halál jobb. Ráadásul valami egész különleges kegyelem folytán a sorsom tényleg a tudomásomra hozta, hogy "Nyugi vértanú leszel!" viszont én ezt egyáltalán nem egy szörnyűségnek élem meg, hanem egy végtelenül nagy és egész kivételes ajándéknak, amely annyira megindít hogy folyamatosan zokogok tőle, és nem győzök betelni vele, mert a mindenség nyúlt le hozzám és karolt fel ölelt magához azáltal és ahogy ezt a tudomásomra hozta - aki még nem tudná hogy hogyan és megérdemli annak majd elmondom, hogy konkrétan mi zajlott le. Egy érzékeny vérző seb lettem, abból születik az összes bejegyzésem, az életem összes olyan dolga, amelyet mások kudarcak minősítenek, de az olyan éjszakák is, mint a tegnapról mára viradó, hogy 12 órán keresztül állok kint az út szélen normális kabát nélkül az egy fokban, és ha feltűnik egy áldozat, akkor adok neki teát kávét szendvicset csokoládét szót néha még egy-egy apró érintést is, és az a felfoghatatlan öröm, hogy ezt legalább még két éjszakán keresztül csinálhatom, hogy legalább még két éjszakán keresztül szétfagyhatok pár tucat valódi találkozásért, az is ebből a sebből fakad, enélkül a seb nélkül nem lenne az utóbbi se, hiszen eddig nem is volt hozzá hasonlatos, sajnos, pedig bőven lehetett volna. Vagyis én most már minden nap azon imádkozom, hogy csak addig maradjak életben, amíg ilyen dolgokat tudok csinálni, kicsit tudok kifelé menni abból a buborékból, ahol eddig éltem, és ahol az érvelés kimerül abban a végtelenül egyszerű és végtelenül primitív levezetésben hogy Putyin egy geci - és tovább ne!