Az a baj hogy igazából semmilyen kapcsolatunk sincs a valósággal. Az egész életünket abban a buborékban töltöttük el sőt még a gyermekeinket is arra tanítottuk amelynek modern társadalom a neve és amely most fog szétpukkadni. És ezt láthattuk volna ha eléggé odafigyeltünk volna magunkra. Ahogy Mseridon (Dino Buzzati Aki meg akart gyógyulni című novellájában) ezt - amikor elkezdett odafigyelni magára - rögtön látta is. Őt a betegsége vezette el ébresztette fel benne az igényt a figyelemre minket meg az a felfordulás fog amely a modernizmus végnapjaiban vagyis nem sokára majd elborít körülöttünk mindent. Elszálló energia árak élelmiszerhiány munkanélküliség menekült válság általános káosz hogy mindenki meg fog hülyülni hogy kezelhetetlenek lesznek a problémáink. De ez csak a felszín mert a tudatunk már sokkal hamarabb beadta a kulcsot - akkor amikor elhitte hogy ennek a csili-vili kirakat világnak bármilyen értelmes kifutása lehet. Amikor elhitte hogy lehet stabilan fennmaradni úgy hogy nekünk hawai másnak meg napi egy marék rízs és akkor még örülhet hogy legalább annyi. Aki ezt a kreténséget benyalta az most megérdemli hogy ráboruljon a kártyavár amelyet nyilván ő is szorgosan épített. Putyin semmi mást nem csinált mint kihúzott egy lapot ennek a kártyavárnak az aljáról. Gazember? Nem tudom. Nem kellett volna kártyavárat építeni és akkor most nem lenne mit összedönteni. De az a hajó sajnos elment valószínűleg már 2000 éve. Illetve 2000 éve még nem akkor még volt valaki aki ezt értette mi viszont nem értettük őt. És még most se nagyon értjük sőt nem is fogjuk amíg nem imádkozunk annyit mint Mseridon. Hogy attól kiesünk a buborékból? Onnan ki fogunk esni így is úgy is de ha már ez vár ránk akkor én inkább úgy szeretnék, ahogy az ezzel a daliás ifjúval történt. Az én leprám az hogy elhagyott a családom mert egy kicsit azért láttam hogy mi lesz és igyekeztem szólni nekik időben. Még az is lehet hogy meggyógyulok még az is lehet hogy visszajönnek még az is lehet hogy most először az életben szeretni fognak. Csak az nem lehet hogy a buborékba visszakerüljek hogy minden folytatódjék úgy ahogy eddig. Az Mseridonnak se jött össze. Vagy Ukrajna vagy nyomorult emberek itthon vagy nyomorult emberek valahol másutt. Ők várnak rám. És búcsú az összes kényelemtől az összes szenvelgéstől ettől az egész laboratóriumi léttől amelynek egy szava se igaz.
Pünkösd lesz holnap. П'ятидесятница ahogy az ukránok mondják bár az ő naptárjuk szerint még egy hetet várni kell rá. A legkevesebb hogy pár ukrán szót megtanulunk ha már meghalnak értünk. A alábbi vers címe is azért az ukrán szó és nem a magyar megfelelője, mert ők most nálunk sokkal jobban tudják, hogy a pünkösd miről szól...
П'ятидесятница
Hoztál egy nagyon bátor döntést
De aztán kiderült róla hogy az csak az első
A nagyon bátor döntések beláthatatlanul hosszú sorában
Melyeket meghozol majd mielőtt - mint egy post-it-et -
A keresztfára tűznek
A körmöd hegyét már odaadtad?
Jó, akkor most add oda az ujjad
A kezed a karod a tested
A szíved a lelked is
Egész belső lényed
Ugyanannak a tűznek
