Az egyik kedvencem volt. Az irodák egy takaríthatatlan, folyton lucskos folyosóra voltak felfűzve a raktár északi oldalán (soha se sütött be a nap), ez a folyosó kiválóan vezette a hangot. Az ajtók többnyire zárva voltak, de azért általában lehetett tudni, hogy éppen ki érkezik meg, Mária esetében pedig szinte kivétel nélkül, mert mindig talált magának valakit, akihez volt pár kedves szava, kislányos egyéniségéből áradó kedves, csilingelő hangját pedig mindig nagy örömmel visszhangozták a falak. Az ő irodája volt a legszebb, tele volt növényekkel, otthonról hozta őket, közöttük érezte jól magát, akkor meg mért ne?! Nagyon nehezen viselte, amikor be kellett költöznie a szép, új open space irodába, de valahogy azért leküzdötte magában a rossz érzéseit, mint ahogy leküzdött magában annyi minden mást is. Az ilyen állandóan kedves, állandóan mosolygó, állandóan sugárzó hölgyeknek ugyanis nagyon sok leküzdeni valójuk van, nem is gondolnátok, hogy mennyi...
Nem tudtam elköszönni tőle, mint ahogy a többiektől sem, mert 60 oroszországi kiküldetés után az utolsót, a 61-diket váratlanul lefújták. Pár levelet még váltottunk, de aztán hosszú pauza következett, és őt valahogy, amikor kitört a háború, február végén se találtam meg. Viszont egy hete rábukkantam mégis, nagy örömömre még mindig elérhető a michelin-es teams-en, bár az igaz, hogy már nem sokáig - úgy néz ki. Kérdezte tőlem, hogy találhatna-e munkát valahol másutt a michelin világban, és bennem még meg is csillant egy pici remény, hogy hátha, de a vezetőm kénytelen volt rögtön lehűteni, hogy felejtsem el, hiszen, lévén, hogy "csak" orosz (más állampolgársága nincs), a világ közel 200 országából jó ha ötbe beengedik, azokban az országokban viszont michelin-es munkahely nem létezik.
Hogy az ipar (és a logisztika), amelyet építettem én is ott több, mint 10 éven át, odaveszik, egy dolog. Nem vidám dolog, de még mindig könnyebben túlteszem magam rajta, mint azon, hogy az emberek is odavesznek.
Valahogy Rozsgyesztvenszkij Requiemének néhány sora jut most az eszembe: ugyanúgy fütyürész a rigó odafent tovább, ugyanúgy nyit a meggy odafent tovább, futnak patakok, felhő csapatok ugyanúgy tovább...
