Van egy érv azonban, amely miatt mégsem szabad minden ablakot bezárni, minden rést betömni. Azért, mert a háborúnak egyszer vége lesz, és nem mindegy, hogy a túlélők milyen eséllyel indulnak neki a következő korszaknak. Ha mi most hiszünk abban, hogy van jövőjük, akkor ők is fognak hinni ebben. Ha hiszünk abban, hogy a háború most csak az eddigi hibáink miatt szükségessé vált rossz, de ki fogunk tudni keveredni belőle jól, jobban, mint amilyenek eddig voltunk, akkor azzal a remény magjait ültetjük el, amelyből kinőhet egy magasabb minőségű tudatosság, és egy értelmesebb, szeretőbb emberiség itt a Földön.
Azért kell ezekről a dolgokról beszélni, hogy mindenki szívébe beivódjék a becsület szó jelentése. Főleg a gyermekeink tudatába, akik most semmit sem értenek, csak azt érzik, hogy egy olyan dolog zajlik körülöttük, amelyikről még beszélni se lehet, és kötelező mindenkinek úgy csinálnia, mintha béke lenne, pedig már rég nincs az. Ennél nagyobb kárt nem is tudnánk tenni bennük, mert ettől fognak a legjobban összezavarodni, és elveszteni természetes, eredendő, gyermeki hitüket, amire viszont nekik mindennél nagyobb szükségük lesz, illetve ha elvesszük tőlük, akkor csak lenne...
