Háború és béke 1.

Nem tudom, hogy ebben a borzalmas, végletekig leamortizálódott, az emberség utolsó morzsáit is elvesztő társadalomban mért kéne nekem jól érezni magamat. Igen, erre van egy válasz, hogy aki állandóan üvölt a fájdalomtól, az nagyon hamar belepusztul abba, amit csinál, és ez tényleg így van, viszont azt nem gondolom, hogy emiatt szépen fel kéne adni minden lázadást, és folyamatosan érzésteleníteni kéne magunkat és egymást lelki önsegély címén - mert most nagyjából ezt csináljuk. Én is érzem hogy az ember szíve mélyén nem tehet más mint a sorsa teljes nyugalommal történő elfogadása, de azt is hogy ebben a modern társadalomban ettől még mindenki a közegével való tökéletes szembemenésre van kinézve, amelyről tudjuk, hogy csak idő kérdése, hogy mikor tetőzik a vértanúság valamelyik formájában. Nagyon szeretnénk, ha béke lenne megint és minél hamarabb, mert azt hisszük, hogy akkor majd lehet menni nyaralni meg jól érezni magunkat újra. Nagyon szeretnénk békét, hogy elmúljon a fenyegetettség érzése, és lehessen tovább pusztítani a Földet ugyanolyan zavartalanul, ahogyan eddig tettük. Ennyit a béketárgyalásokról meg az agresszorral való egyezkedésről, amelyet olyan sokan, egyre többen szeretnének. Nem, kérem szépen, ez most nem arról szól, ez most a háborúról szól, egy olyan háborúról, amelynek mindenkit nagyon meg kell kínoznia, a pokol fenekére kell löknie, mert addig senki sem fog elindulni a gödörből kifelé, amíg nem zuhant le egészen annak legalsó, legmélyebb pontjára. Ilyen az ember, sok borzalmat átéltünk már eddig is, de úgy látszik még mindig nem eleget, még több szenvedésre és még több halálra van szükség, hogy a szívünk minden burka megrepedjen. Nincsen más vágyam, mint az, hogy a valóban szükséges dolgok történjenek meg velem. Akkor is ha nagyon fájdalmasok, akkor is ha sokkal fájdalmasabbak lesznek, mint minden, ami eddig volt. Illetve dehogy nincs, hiszen nagyon félek a fájdalomtól, de másban már nem tudok hinni, nagyon jól látom, hogy minden más teljesen reménytelen. Isten irgalmazzon nekünk!

Most per pillanat a legjobban attól félek hogy valaki egyszer majd tényleg elkezd béketárgyalásokat folytatni az oroszokkal. Számomra az a szégyenek legsötétebb szégyene lenne, számomra az a világ végét jelentené - nem tudom hogy utána érdemes lenne-e még élni bármiért is. Egy világháború, sőt még egy atomháború is elviselhetőbb vég lenne annál...