A héten két minta került a tenyeremre és tervbe van véve további négy. A két karomon már régebb óta van egy-egy minta, amikor Kenny azokat rajzolta, szinte semmi fájdalmat se éreztem, de mások tapasztalata alapján ezúttal számítottam arra, hogy fájdalmasabb lesz a tetoválás, mert a tenyér egy érzékenyebb testrész több idegvégződéssel. És valóban, ez most egy kicsit fájdalmasabb volt, de messze nem nevezném elviselhetetlennek, és a legfurcsább az egészben az, hogy semmi erőfeszítést sem igényelt a fájdalom leküzdése - fájt és kész, de nem kellett vele csinálni semmit - sőt ha belegondolok abba, hogy ez még kétszer meg fog ismétlődni, nem hogy semmi frusztrációt, nyugtalanságot se érzek, de még örömmel is tudok gondolni rá, sőt inkább azt mondanám, hogy felfoghatatlanul nagy örömmel készülök a következő alkalmakra is. Nekem a tetoválás nem csak azért érdekes, mert egy szép ábra kerül rám így, hanem azért is, mert maga a tetoválás művelete egy csodálatos, semmihez sem hasonlítható tapasztalat, élmény. Teljesen transzban voltam végig, egy kinyílt lelkiállapotban, egy felfokozott érzékenységben, és azt hiszem ezt Kenny is érezte és úgy csinálta végig, hogy ne csak a kész ábra, de az idő is boldoggá tegyen, amelyet rám szánt, meg a figyelme, meg a kedvessége. Óriási köszönet neki érte...
