Emberek! Nincs jövő! Nem azért, mert nincs tanár, hanem azért, mert értelmezhetetlen módon élünk, tönkre teszünk és felélünk magunk körül mindent, amit meg kéne hagyni az utánunk jövő nemzedékeknek, évszázadok óta egy fenntarthatatlan létformát követünk, egy olyat, amelyik nagyon hamar össze fog borulni teljesen függetlenül attól, hogy lesz-e tanár vagy sem az iskolákban. Nagy, globális összefogással talán ki tudnánk keveredni ebből a zuhanórepülésből, de arra a legkevésbé sem vagyunk képesek, mert tudatilag, fejben, szívben és leginkább lélekben sehol se tartunk. A tanárhiány itt csak egy nagyon pici része az egésznek, és amíg az egészet nem vesszük észre, addig hiába molyolunk rajta vagy akármelyik másik hasonló bolhafingon. Vagy odaszánjuk az életünk összes eddig fel nem tárt, csipkerózsika álmot alvó szellemi potenciálját azért, hogy páran túléljék a közelgő világégést vagy kilépünk ebből az egész őrültségből, úgy ahogy van, egy teljesen más létdimenzióba, vagy el lehet felejteni, hogy egyszer élt a Földön ember. Hogy ezt a kilépést, a modern világ magunk mögött hagyását hogy lehet megcsinálni, az egy jó kérdés, de szent meggyőződésem, hogy aki elég elszánt és elég becsületes, annak sikerülni fog. Nem állítom, hogy túl fogja élni a lázadását, de azt igen, hogy el fog mondani nagyon fontos üzeneteket, ahogy azt Jézus is megtette jó kétezer éve, semmi új a nap alatt, ha valaki a felét megcsinálja annak, amit ő, akkor már jól fog teljesíteni. Csak arra vigyázzon, hogy ne a könnyebbik felét válassza!
