(English version below) Európa vagy inkább az Észak Atlanti régió jóléti társadalmaiban a közép- vagy annál magasabban lévő osztályokba tartozók (illetve, akik a Földön bárhol hozzájuk hasonlóan élnek) oly mértékig elvesztették a kapcsolatot minden alapvető természeti, emberi és szellemi valósággal, hogy az általuk megteremtett közegekben csaknem képtelenség becsületes férfivá vagy nővé érni. Kondicionáltságaink szerint mi is modern emberek vagyunk, előéletünk folytán ezer szállal kötődünk e már-már mechanikusnak nevezhető rendszer mesterséges működési módjához, az általa keltett illúziókhoz, legfontosabb feladatunk viszont mégis az, hogy állandóan és intenzíven keressük e borzalomról való leválás lehetőségeit, az utat, amely ebből a pokolból kivezet. Ahelyett, hogy e rendszer diktátumainak behódolnánk, keressük folyton a kapcsolatot azzal a személyiségünk legmélyebb, legvalódibb rétegében, önmagunk középpontjában lakó belső lénnyel, akivel születésünkkor még egyek voltunk, de azóta magára hagytuk őt, a társadalomba való beilleszkedésünk közben teljesen megfelejtkeztünk róla, és teljesítsük mindent, amit szeretne kapni tőlünk. Nehéz ekkorát váltani, de nincs más morálisan vállalható döntés, mint amellyel erre a kivezető útra lépünk, és megkezdjük rajta kivonulásunkat, amely kötelező érvényű, akarnunk kell azt akkor is, ha fájdalmakkal, szenvedésekkel és elmagányosodással jár, ha lehetetlennek is tűnik, hogy bármit is elérjünk rajta, ha tömegek igyekeznek majd elbátortalanítani, megfojtani, visszavetni minket emiatt, akkor is. Először is ki kell engesztelődni a lelkünkkel, belső lényünkkel, akit végletesen és hosszan elhanyagoltunk, mert a társadalom által felkínált ego struktúra elfogadása egy sokkal könnyebb és sokkal kevesebb konfliktussal járó választás volt. Utána ez a kiengesztelődés meg fog gyógyítani minket, az elzáródott energiapályákat fel fogja szabadítani bennünk, repíteni fog minket egyik magaslatról a másikra, és sokakat másokat is általunk, mert hitet fogunk tudni adni nekik, hogy túléljék a modern korszakot lezáró kataklizmát, és a romokon tapasztalatainkból, hibáinkból okulva egy új, egy emberséges világot építsenek fel.
Egyre kézzelfoghatóbb ez a számomra és ezért egyre tisztábban tudok írni róla. A kilenc hónapos időszak, mely a háború kitörése óta mostanáig tartott nagyon nehéz volt, mégis túláradóan hálás vagyok érte, mert semmi más nem tudta volna így megválaszolni a létem legalapvetőbb vonatkozásait illető már régóta aktuális kérdéseket. Sokáig vallásos voltam, csatlakoztam ilyen-olyan közösségekhez, löktek is rajtam kicsit azok az élmények, amelyek így értek, de az áttörést egyik sem tudta meghozni, viszont a háború most megtette. Egy szörnyű dolognak kellett történnie ezért a változásért, érzem ennek a súlyát és igyekszem mostantól ennek megfelelő komolysággal és felelősséggel viselkedni - isten engem úgy segéljen!
----------------------------------
Europe or better to say the determining upper middle class members of the North Atlantic region societies (and everyone who follows the same life-style anywhere else on Earth) have lost their connections to all basic natural human and spiritual realities to such an extent that it is almost impossible to become a honest man or lady where they define the game rules. Though we - modern men according to our conditioning - are still here and - due to our antecedents - we are still linked to the artificial illusionary working method of this semi-machine system with thousand strands, our only priority is to search constantly and intensively for the ways how to detach ourselves from this terrible turmoil, how to get out from this hell, instead of serving its dictates how to establish a good relation with the core being of our real personality. It's hard to change our orientation that much fast but still there is no other morally acceptable option than undertaking this exit road, to accomplish this exodus - it is mandatory to want this project together with all the pain with all the suffering and with all the loneliness it brings, even if it is seemingly impossible, even if it comes together with all the discouraging diverting demotivating reactions from our surronding while we are leaving the servitude's well known land. First we must reconcile with our soul, with our inner being whom we long neglected, ignored because the ego structure which our society offered to us was a more easy choice. This reconciliation will heal us will unblock real energy channels within us which will make us fly from one hill to another and to heal many others and give faith to those who will survive the cataclysme of this modern era's ending so that on the ruins and learning from our experiences from our faults they be able to build up a new a human world.
This is getting more and more real to me and that's why perhaps i can express it more and more clearly. This nine months period (pregnancy) was very hard for me but i am excessively thankful that it came because nothing else in my life before put together that much the answers to the most essential questions of our existence. I was religious quite long i contacted different communities and these contacts always pushed me a little but they never brought me the break through which this war has done. A terrible thing had to happen for this change in me - i feel its weight and i try to take it with the relevant serious and responsible behaviour - so help me god!
