Gondolom észrevetted, hogy elég impulzív személyiség vagyok és ezért egy csomó mindent egész máshogy élek át, mint azok, akik a társadalom norma rendszereibe nálam jobban beintegrálódtak. Nekem egy csomó olyan dolog, ami a többségnek semmi gondot nem jelent, egyszerűen nem megy, sajnos vagy szerencsére, de sok tekintetben kilógok a különböző sorokból, viszont önmagában ezen nem akarok, és nem is tudok változtatni, mert ha apró részleteiben van is mit csiszolódni, összességében mégis csak így vagyok az, akiért lettem, akiért születtem. Az igaz, hogy ettől még nincs jogom arra, hogy kibírhatatlanul viselkedjem, de közben bizonyos határok nálam mégis csak máshol vannak, mint a többségnél, és ha nem is teljesen merevek ezek a határok, azért tologatni őket csak nagyon nehezen tudom. Nagyon szépen kérlek, hogy ne haragudj rám ezért! Lehet erre azt mondani, hogy személyiség zavar, mert valóban olyan dolgokkal mutat erős hasonlóságot, amelyeket ezzel a kifejezéssel szoktunk jelölni, de én ezt a kifejezést egy picit mégis félrevezetőnek tartom. Azt gondolom ugyanis, hogy ezeknek az személyiségzavaros embereknek szerepük van, az, hogy rávilágítsanak olyan nagyon fontos dolgokra, amelyek a társadalmainkból lassan teljesen kihalnak. Ilyen értelemben én nem lesajnálom, hanem inkább tisztelem őket, és magamat se tudom a selejt kategóriába sorolni. Ez az impulzivitás vezetett el egyébként Hozzád is, először nyár elején és az ukránok miatt tört ki belőlem, hogy tetoválás, vagyis egy olyan dolog, amely eddig egyáltalán nem állt közel hozzám, viszont ami most történik, az már az ukránokon is túlmutat, az már a bennem lévő tudatalatti legmélyebb tükrét fejezi ki, és ezért nagyon kell, nagyon nagy szükségem van rá, és borzasztóan örülök, hogy segítesz nekem azzal, hogy a jelét a testemre rajzolod és nagyon köszönöm...
