Európa kétezer év szorgos munkájával (meg töménytelen mennyiségű népcsoport, kultúra kiirtásával) sikeresen felépített egy olyan rendszert, amelynek elvi esélye sincs a fennmaradásra, sőt fennállása utolsó perceit éli. Ebben a helyzetben egy becsületes embernek nem az a dolga, hogy a halott lovon ülve jól érezze magát még két percig, hanem az, hogy készüljön és készítse a gyermekeit, az unokáit is arra feladatra, amelyet majd ennek a mostani rendszernek az összeomlását követően kell elvégezni. Ennyit szerettem volna csak leírni, nem tudom, mi olyan bonyolult ezen, hogy nem lehet felfogni belőle semmit.
