Mit tegyen az, aki a fájdalomtól borzasztóan fél, de közben annyira vágyik rá, hogy nem is tud meglenni nélküle?
Mit tegyen az, akit behajítanak a tüzes kemencébe, és igaz ugyan, hogy valami csoda folytán nem ég meg, de fogalma sincs arról hogy ez a csoda meddig fog kitartani?
A komfort zóna nem elég érdekes, a lélek nem tud fejlődni, elunja magát benne, nincs ember, akit a kényelem ki tudna elégíteni.
Pusztán a fájdalomra nem vágyik senki, de a fájdalom elszenvedése mögött tapasztalatok vannak, és azokhoz mindenki szeretne hozzájutni, legfeljebb ezt még magának se meri bevallani.
Ha egy csodáról lehetne tudni, hogy meddig fog tartani, nem is lenne csoda, hiszen a csoda alapértelmezése szerint bizonytalan, kiszámíthatatlan és ezért felkavaró, rettenetes. Ha a láng nem égeti meg azt, akit bedobnak a kemencébe, akkor megégeti őt a csoda, amelynek részesévé válik, és amely a tűznél sokkal nagyobb hővel hat rá, és sokkal mélyebb égési sérülést okoz neki. És a kegyetlenség ebben az, hogy a csodatevő ezt pontosan tudja és pont azért tesz csodát vele...
