Életem nagyon szép három és fél évét töltöttem Sződligeten, és ehhez az Üvegház étterem összes felszolgálója (és ha velük nem is volt személyes kapcsolatom, nyilván az összes szakácsa ugyanúgy) nagyon sokat hozzátett. Nem vagyok könnyű eset, volt egy feleségem meg van (?) három gyermekem, nagyon nem akarok belemenni a részletekbe, elég az róla, hogy nehéz történet, de legalább nagyon sok tanulság fakadt belőle. Sződligeten egy házrészt béreltem, amelynek az elérhetősége megszűnt, és utána igazából meg se próbáltam hasonló helyet találni a környéken. Bármennyire is jó volt, éreztem, hogy nem maradhatok tovább itt, ahogy Hesse írja egyik Számomra nagyon kedves versében
Ahogy a virág hervad, s ahogy hátrálAz ifjúság az öregségnek, minden
Életfok, bölcsesség adott koránál
Tovább nem tarthat, reménye se futja.
Legyen kész, hogy búcsúzzék s újra kezdjen
Mindig a szív, melyet az élet elhív,
Hogy szilárdan, fájdalom nélkül tudja
Megkötni bármikor egy új kötésünk.
Mert minden indulásban varázs rejlik,
Mely véd minket és megsegít, hogy éljünk.
Éreztem, hogy tovább kell mennem, távolabb a nagyvárostól (Budapestre innen is csak nagyon ritkán utaztam be), először Zebegénybe szerettem volna költözni, mert az egy kis ékszerdoboz, de a sors máshogy rendezte, és nem győzök elég hálás lenni neki érte, Szobon kötöttem ki, és még ott se a Duna, inkább az Ipoly partján, mely határfolyó, vagyis ha a világnak nem is, de az országnak ott azért vége van, a hegyek viszont pont ott kezdődnek, és hogy ez milyen szerencsés kombináció, azt csak most kezdem érzékelni, az ékszerdoboznál legalábbis jóval szerencsésebb. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy az Üvegház éttermet sincs szándékomban teljesen feladni. A Dunakanyar egy nagyon pici tájegység, és még a két vége sem esik nagyon messze egymástól, vonattal és az állomásról kisétálva bő egy óra van mostani lakóhelyem és az Üvegház étterem között, arra sok, hogy az ember minden nap ott ebédeljen, de néha azért bőven belefér egy-egy sződligeti visszalátogatás. A törzsvendégek közül nyugodtan ki lehet húzni a nevemet, mert annyiszor már nem fogok idejönni, hogy kiérdeljem a kedvezményt, meg eddig se az volt a legfontosabb, de ha néha-néha kiszolgának még itt ugyanolyan szeretettel, mint eddig, akkor össze fogom tenni a két kezem az egész kis üvegházi kollektíváért, mert ez egy nagyon jó hely, és a jósága mindenkire, aki itt dolgozik, nagyon jó fényt vet. Még egyszer nagyon köszönöm, hogy befogadtatok és enni adtatok - azt a szófordulatot használom, amelyet Jézus is használt, és tudatosanm mert tényelg úgy gondolom, hogy ennél kevesebb szebb szolgálat létezik.
