Egy fiatal harcosnak üzenem

Én azt gondolom, hogy nem vagyunk elég bátrak igazi lényünket felhozni, kimunkálni, komolyan venni, gondozni, szeretni, helyette inkább bekapcsolódunk a társadalmunk kőhalott szervezeteibe és a szervezetek kőhalott folyamataiba úgy, ahogy azt másoktól ellestük, eltanultuk, ahogy azt mások belénk verték, és ez borzasztóan nagy baj. Úgy gondolom hogy a nyugati civilizációval alapvető és nagyon súlyos problémák vannak a legelejétől kezdve, mert a legkevésbé sincs szerves egységben a világ realitásaival, az elejétől kezdve egy megalomán törtetés jellemzi, minden korábbi formációnál tovább ment ezen a téren, és amiatt, hogy ezzel az alap bajjal nem merünk becsületesen szembenézni, olyan kátyúkba kerülünk, amelyekből nincs kiszakadás, mert amíg a gyökere nincs tisztázva, hiába igyekszünk a tüneteket kezelni. Igen, lehetne ez a mennyország is, illetve rögtön azzá válna, ha az ember elkezdene belülről, önmagából élni. Mert akkor egy gázkamrában is megjelenik az angyal. De addig nem. És azt gondolom hogy ezt vagy a Ti generációtok teszi rendbe vagy senki. Mert mi gyönyörűen átaludtuk az életünket, élveztük az összes kényelmet, amelyhez a Földnek nem a művelése hanem a felélése által jutott a társadalom, de ha Ti is csak ezt fogjátok csinálni, akkor körülbelül Veletek lesz vége a éneklésnek.

A 24 órában vagyunk, nem hiszem hogy a modern világ menthető lenne, nem hiszem, hogy nem fog hamar nagy robajjal összedőlni. De azt hiszem, hogy a mi meg főleg a Ti mostani teljesítményeteken fog múlni, hogy az a teljes megsemmisülés lesz-e vagy a hamuból ki fog tudni nőni valami, egy új, egy értelmesebb élet.

Ha csak azt csináljuk, amit az előző 500 évben mindenki a fejlett országokban, akkor senkinek semmilyen esélye se lesz. Akkor mi még eltengődünk valahogy 10-20-30 évig, de utánunk nem fog maradni semmi, a nevünk pedig nem az élet, hanem a halál könyvébe fog bekerülni. Én meg úgy érzem, hogy ennél azért többre vagyok hivatva. Nem hiszem, hogy az a dolgom, hogy vidáman bekapcsolódjak és is abba a szabad rablásba, amelynek modernizmus a neve, és nem hiszem hogy a gyermekeim is boldogok lehetnének attól, hogy0 ezt teszik. Igen, ez sajnos most egy szabad rablás, ami a dolgok mai állása szerint addig fog tartani, amíg van mit rabolni. A hülyeségnek lehet, hogy nincs határa, de a Föld ember eltartó képességének sajnos van, és lassan rá kéne döbbeni mindnyájunknak, hogy azt a határt már rég átléptük. Egy átlag európai ma 3-4-szer annyit fogyaszt, mint amennyit a Föld regenerálni tud, és ez a tendencia egyelőre csak romlik. Fejlődni szabad, de csak addig, amíg az téyleg fejlődés vagyis a természeti potenciálok hosszú távú kiaknázhatóságnak szempontja nem sérül. A családunkban ezeknek a szemléleteknek szépen ki kellett volna világosodniuk az elmúlt 30 évben, úgy kellett volna felnőnie az összes gyermeknek, hogy ezeket a dolgokat értik a végére, meg azt is hogy az ő feladatuk lesz a spirálból kiszállni. Ez elmaradt mindenféle okok miatt. De ebbe belenyugodni meg legyinteni rá nem tudok, és ezért aztán nyilván nem is fogok. Ne legyints rá Te se, fiatal harcosok gyöngyszeme!