Az én nagyszombatom

Amíg Európa (meg még néhány fejlett ország) társadalma és személy szerint mindenki, aki bennük nőtt fel, nem döbben rá arra, hogy morális értelemben milyen mélyre süllyedt, mert pillanatnyilag csak arra képes, hogy egy patkány, here, parazita létmódot folytasson, amelynek szerte a világban, sőt még saját fiai és lányai között is töménytelen mennyiségű áldozata van és lesz, olyan áldozatok, akiken lassan segítenie kéne, addig a lelki békétől, a szellemi emelkedettségtől, a becsülettől, az emberi megvalósulástól, és a mindezekkel együtt a boldogságtól igen messze jár, és teljesen mindegy, hogy mennyit dolgozik a munkahelyein, mennyit tanul, mennyit olvas, mennyit kutat, számol, művelődik, zenél, sportol, milyen szakkörökbe, pártokba, ideológiákba iratkozik be és vagy iratja be a gyermekeit, egy héten hányszor megy templomba és esténként mennyit imádkozik vagy meditál. Amíg a létmódja alapvető korruptságával nem vet számot, és nem kezd el segíteni azokon, akiket eddig csak kizsákmányolt, eltaposott, elfojtott (önmaga belső lényét is bőven ideértve), addig minden egyéb próbálkozása helyből kudarcra van ítélve, és semmi csodálkozni való sincs azon, hogy egy világháború küszöbén találja magát ugyanis pont ott van a helye, abszolút megérdemli hogy a barbárok nem sokára lerohanják, sőt inkább az a csoda, hogy nem tették meg eddig...